2015. szeptember 24., csütörtök

"Özönvíz - Északi háború 1655-1660" kiegészítő

Mivel már nyár óta forgathatjuk, itt az ideje, hogy bemutassam a "The Deluge Northern War 1655-1660" magyarul "Özönvíz - Északi háború 1655-1660" angol nyelvű kiegészítőt.


A kiadvány mindenben eléri a már megjelent szabálykönyv színvonalát, a nyomdai munka, a borító és a lapok minősége nagyszerű, rengeteg új festmény és fénykép segít még jobban elmélyülni a korszak harcászatában.

Az időszak a szabálykönyvhöz képest szűkebbre lett véve, mindössze öt évet ölel fel, konkrétan Sienkiewicz "Özönvíz" című regényének eseményeire koncentrál, vagyis az 1655-1660-ig tartó második avagy kis északi háború résztvevőinek és csatáinak felelevenítését kívánja lehetővé tenni. A célkitűzés ismerete számunkra azért is fontos, mert a sereglisták kifejezetten az adott korszakra és területre koncentrálnak, így a Habsburgok (itt Holy Roman Empire) csak a lengyelországi kontingensüket állíthatják ki, így például a Magyar Királyság területén harcoló csapatait sajnos nem ismerteti a kiegészítő. Elérhető viszont a svéd szövetségben harcoló Erdélyi Fejedelemség serege, ami számomra a kiadvány legfontosabb, noha szerencsére messze nem az egyetlen, erénye.

A tartalom vázlatosan:

- Rövid szerkesztői üzenet
- Történelmi háttér ismertetése, kronológiával
- Minden nagyobb fejezet előtt egy hangulatos rövid "novella"
- Szabály javítások, kiegészítések
         - Mozgás
         - Roham
         - Új terep fajták (gabona-, szántóföld, út)
         - Különleges szabályok javítása (huzagolt csövű lőfegyverek, elit lovasság, pikás-lőfegyveres
           alakzat, stb. témakörökben)
         - Csatatér elhagyása
         - Több csapat közötti közelharc
         - Parancsnokok
         - Tüzérség
- Küldetések (új és átdolgozott küldetések, egyensúly és jutalmazó rendszerek)
- Sereglisták portya és hadosztály szinthez
         - Szállítás
         - Szövetségesek
         - Lengyel-Litván unió
         - Svéd Királyság
         - Brandenburgi Választófejedelemség és Porosz Hercegség
         - Német-római Császárság
         - Erdélyi Fejedelemség

Az "Özönvíz" fontos és értékes kiegészítés a szabálykönyv mellé, a kettő együtt tartalmazza a jelenleg érvényes szabályokat és aki szeretne magyar seregeket irányítani, végre megteheti.

2015. szeptember 8., kedd

Csatajelentés - Ha a folyó nem akadály

Ismét sor került egy izgalmas csatára a lengyel és svéd seregeink között. Ezúttal fontos folyami átkelőhelyek birtokbavétele szerepelt  a hadparancsban. A híd birtoklása három győzelmi pontot, a gázlóé kettőt, míg az ellenség partszakaszán saját egységgel rendelkezni egy pontot ért. A portyák egyenlő erővel vonultak fel, de a felderítésben ismét érvényesült a komoly lengyel fölény, ezért a lengyel parancsnok két erőltetett menetet (az egység az első forduló megkezdése előtt megtehet egy teljes mozgást) és a döntő pillanatot (a forduló elején újra dobhatja a kezdeményező dobást) választotta.

Úsztatáshoz vonuló lovasság

A felállás során mindkét fél láthatóan a híd megszerzésére koncentrált, a gázlóhoz csak kisebb különítményt indítottak. A lengyel fél nagy iramban vonult fel az átkeléshez, akár a folyón keresztül átúsztatva, de biztosítani kívánta az őket követő had túlpartra jutását. A svédek igyekezvén elkerülni a kimanőverezést, amire a mozgékonyabb lengyel seregnek mindig jó az esélye, lemondott a kezdeményezésről és védelemre rendezkedett be.

Seregeink megérkeztek

Az első kör a felvonulással telt. A svéd balszárny legszélén a dragonyosok lóról szálltak a folyópart közelében. Az arkebuzos reiterek a híd védelmére a dragonyosok mellé húzódtak. A svéd jobb szárnyon a páncélos svadron kivárt, hogy a megfelelő helyen avatkozhasson be.

A lengyel dragonyosok a svéd dragonyosokkal szemben foglaltak állást, a lengyel jobb szárny legszélén egy tatár különítmény kívánt átkelni a folyón, hogy a svédek oldalába kerülhessen. A hídnál felvonultak a derékhadat képviselő kozák és pancerni svadronok, köztük a két talpnyi elit páncélos zászlóval. 

A lengyel középhad

A lengyel balszárnyat egy jelentéktelen tatár csapat biztosította, akik bár nem képviseltek jelentős harcértéket, gyorsaságuk és jó manőverező képességük miatt kiválóan alkalmasnak bizonyultak, hogy megosszák a svédek figyelmét és ha csak időlegesen is, de megszerezzék a gázló feletti rendelkezést.

A második körben a lengyel jobb szárnyon a tatárok, hogy átúsztassanak, merészen belegázoltak a folyóba. A lengyel bal szárny  tatár lovassága megindult a gázló elfoglalására. A túlparton egy svéd arkebuzos osztag megkísérelte követni. A svéd dragonyosok hiába pazarolták muníciójukat, nem tudták zavarni a lengyelek felvonulását.
   
Védelemben

A harmadik kör elején a tatárok veszteség nélkül kigázoltak a folyóból a svédek által ellenőrzött parton. Az elit páncélos lovasság merész rohamra indult a hídon keresztül. A lengyel középhad a hídtól jobbra helyezkedve tömeges átkelésre készült a folyón. 

Össztűz!

A hősies roham a dragonyosok össztüzében megrendült, a lengyel lovasság virága elveszett. A svéd jobb szárnyon a reiterek visszaszerezték az ellenőrzést a gázló felett. A páncélos reiterek a lengyel hadmozdulatokat követve megindultak a veszélyeztetett partszakaszra.

A negyedik körben az innenső partra jutott tatárok rohamhoz készülődtek az időközben pozíciót változtató dragonyosok ellen, akik bár a tatárok ellen sikeresen biztosították veszélyeztetett oldalukat a túlpartról tüzelő lengyelek számára kiváló célpontot nyújtottak. Ám a vörös mundéros dragonyosok tüze pontatlannak bizonyult.
   
Veszélyben a bal szárny

Az arkebuzos reiterek megkísérelték elrettenteni a páncélos kozákokat a hídon való átkeléstől, a páncélos reiterek pedig a folyón keresztül érkező lengyel lovasság ellen indultak. A gázló végül svéd kézre került, de a tatár csapat a távolból nyílzáport zúdított az átkelésben lévő reiterekre.

Az ötödik körben a rohamozó tatárok átszáguldottak a svéd dragonyosok tüzén, ám a közelharcot elveszítették és rendezetlenül hátráltak. A hátuk mögött felfejlődő kozák svadron nem zavartatta magát, kapitányuk bízott benne, hogy a tatár lovasság idejében kitér az útjukból. A gázlónál a túlpartra gázoló svéd arkebuzosok védelmi állást vettek fel, tüzükkel a gyengébb tatár lovasságot fenyegetve.

A hatodik körben a tatár lovasság rendezte sorait, új parancsa értelmében rohamra indult a páncélos reiterek ellen, hogy utat engedjen a dragonyosokra zúduló kozák svadronnak.

 Mi lehet még ebből?

A tatárok nem bírtak a reiterekkel, a kozákok pedig természetesen szétszórták a dragonyosokat. A hetedik kör nagyon izgalmasan kezdődött volna, de a küldetés hat körös és sajnos időnk sem volt több. Mindkét félnek volt csapata az ellenség partján 1-1, a gázló svéd kézbe került 3-1, a híd pedig az objektíva 10 cm-es közelében lévő kétszer annyi lengyel talp miatt (arkebuzos 3 talp vs pancerni 6 talp - a 10 cm-es kör igazából a hídon kezdődött volna) a lengyeleké lett, így 3-4 a lengyelek javára. Ha nagyon gonosz a lengyel játékos, akkor kihasználva az úsztatási képességüket, az utolsó pillanatban  a híd két oldalán bezúdul a folyóba a lehető legtöbb egységével, felszalad a hídra a maradékkal és nyugodtan hátradőlhet. Nem így játszottunk. Izgalmas csata volt, amit érdemes lett volna folytatni. Ha a lengyelek szerzik meg a kezdeményt a nem létező hetedik körben, talán ők nyernek. Ha a svédek, akkor esetleg ők. Mivel komoly erők maradtak a csatatéren, biztosat csak akkor tudhatunk, ha lejátsszuk egyszer.



2015. szeptember 3., csütörtök

Csatajelentés - "Elfoglalni! Megtartani! Bármi áron."

Az "Özönvíz" kiegészítő alapján játszott első összecsapásra stílusosan az Alkímista Laboratórium legutóbbi hatalmas esőzés által elöntött pince klubjában került sor. Jó hír, hogy Eon személyében új játékossal és igényesen festett hadaival, új lengyel sereggel bővült a Magyar Tűzzel-Vassal Baráti Kör.

A "Foglald el és tartsd meg!" küldetést választottuk, mely szerint három stratégiai fontosságú pontot kell birtokolni a csapatoknak, ebből a pálya közepén elhelyezkedő magaslat 4 győzelmi pontot, míg a két másik 2-2 pontot ér, a játék 6 fordulós.

Felállás az 1. forduló elején

 Mind a lengyel, mind a svéd portya 12 pontos volt. A portyákról elmondható, hogy több egység már nem is volt hozható, így példának okáért a svéd dragonyosok a dobozban maradtak. Az egyenlő pontszámú erők miatt nem került sor kiegyensúlyozó hatások választására.

Azonban a lengyel sereg jóval komolyabb felderítési potenciállal bírt, így Eon választhatása és a kocka szeszélye alapján a fenti képről még hiányzik a svéd páncélos reiter svadron, akik a lengyelek jó manőverezése miatt az első forduló végéig nem képesek elérni a svédekre erőltetett helyszínt, valamint a sima reiterekből álló bal oldali svadron nem tudott végleg összeállni a lengyelek felvonulása előtt, ezért egy 4 és egy 2 "talpas" egységben kell végigharcolnia az előtte álló összecsapást. A lengyelek kihasználva felderítési előnyüket dragonyosaikkal erőltetett menetben megközelítették a védekezéshez előnyös terepet jelentő magaslatot (a legfontosabb objektívát), a szintén erőltetett menetben haladó oláh könnyűlovasok fedezete alatt.

Az első fordulóban a seregek felvonulása képezte a cselekvések döntő többségét. A dragonyosok elérve a magaslat tetejét hátraküldték lovaikat, elhatározva, hogy utolsó csepp vérükig védik az anyaföld e talpalatnyi, de döntő fontosságú szegletét. A lengyel sereg többi egysége lázasan igyekezett a felfejlődő svéd megszállók közelébe jutni.

A még hatásos lőtávolságon kívül járó arkebuzos reiterek tűzpárbajba bonyolódtak a dragonyosokkal, minden komolyabb eredmény nélkül. A forduló végén a svédek jobb szárnyán megérkeztek a túlélőképességük miatt legnagyobb harcértéket képviselő páncélos rajtárok.

A 2. forduló kezdete

 A második forduló során seregük két szárnyán a svéd egységek is igyekeztek roham pozícióba kerülni. A középhadat képező arkebuzos reiterek sikeres tüzelésükkel kivetették előnyös állásaikból a dragonyosokat, akik némiképp összezavarodva hátráltak az erősítés megérkezéséig. A lengyel ezredes kapitány a válogatott legényekből álló szívós pancerniket a szorongatott dragonyosok megsegítésére rendelte.

 3. forduló - "Hegyibe!"

A következő forduló mozgalmasan zajlott: a teljes arcvonalon rohamra indultak és összecsaptak a csapatok. A svéd balszárnyon a  két századból álló (négy talpnyi) arkebuzos reiter svadron egy szántó közepén csattant össze az ügetésben érkező kozáksággal. A terep mindkét fél számára megakadályozta, hogy kellő lendületet nyerjenek, így a roham kevésbé bizonyult hatékonynak. A kozákok első soraitól pár méterre a svéd lovasok pisztolyaikból össztüzet zúdítottak, veszteséget okozva a lengyeleknek, de a közelharcot végül a kozák kardok döntötték el, menekülésre kényszerítve a létszámhátrányban lévő, osztagparancsnokuk személyes jelenléte ellenére is megingott reitereket (a morál tesztnél 10-est dobtam). Itt hibásan emlékeztem a szabályokra: a természetes 10-es nem automatikusan vesztett morál, így csak visszavonultak volna, nem futnak. De futottak, hibásan teljes mozgással, az alap mozgás helyett, és ráadásként nyílt rendbe kellett volna szóródniuk, ami elmaradt.

 A magaslaton szorongatott dragonyosok segítségére érkező páncélos kozákok megfutamították az arkebuzos reitereket (ismét egy remek dobás morálra), akik a következő körben lefutottak a csatatérről, mivel konzekvensen itt is teljes mozgással menekültek alap mozgás helyett (teljes mozgást csak a következő körben kell megtenniük, ha nem sikerül újjászervezni őket a parancsnoknak) és kikerültek a parancsnok 20 cm-es parancs kiadási sugarából.

A 3. forduló végére több parancsnok is 
veszélyes helyzetbe került

A svédek jobb szárnyán a páncélos reiterek összecsaptak a kozákokkal, menekülésre kényszerítve őket, üldözés közben a hátvédet képező oláh könnyűlovasokat is megzavarták. A másik oláh zászló ellenben jól szerepelt és megtépázta a kissebbik arkebuzos különítményt.

A kör végén három parancsok is kellemetlen helyzetbe kerülhetett volna, mivel a menekülő egységek fedezetlenül hagyták őket az ellenség kényére - kedvére. Ha nem csak pisztoly van a fenyves előtti reitereknél...

Közel a vég

A negyedik forduló elején a svéd balszárny újjászervezésre került. A maradék arkebuzos ritterekkel végzett az oláh könnyűlovasság, bosszúból a páncélos svédek legázolták a domb védőit.

Az ötödik fordulóra az objektívák svéd kézen voltak, a még pályán lévő svéd portya valamivel nagyobb erőt képviselt ellenfelénél, de a szerencse szeszélyéből még akár meg is változhatott volna a helyzet, az idő azonban közbeszólt. Közös megegyezéssel felhagytunk a harccal.

2015. augusztus 31., hétfő

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...

...így sikerült befejeznem a február óta a festőasztalomon pihenő svéd reitereket és tegnap harcba is küldhettem a svadront...

Svéd nemzeti reiterek

.. egy olyan csatában, amiben maximális létszámú lengyel és svéd portyák csaptak össze...

Özönvíz :)

... és a lengyeleket új hadvezér vezette: Eonowski ezredes kapitány személyében, aki saját, gyönyörűen festett csapatait kommandírozta komoly hozzáértéssel...

Eonowski ezredes kapitány kozák zászlóalja

majdnem győzelemre víve a lengyelek ügyét, de erről bővebben majd legközelebb kívánok szólni.

A szpáhik túlerejével még a legjobbak sem dacolhatnak

Szerencsére a nyár sem telt el eseménytelenül: itt járt Marcin Varsóból és egy látványos bemutatót tartottunk, ahol a törökjei és Matusy vezénylete alatt Gosiewski uram különítménye csapott össze - a szárnyas huszárok vesztére, további részletek Marcin blogján olvashatók. 

"Özönvíz" az első kiegészítő

Nem utolsó sorban elhozta a rendelésünket is - hálás köszönet érte - így már bőszen forgathatjuk az "Özönvíz" kiegészítőt és festegethetjük az új egységeket. Jómagam a svéd szövetségben hadba szálló Erdélyi Fejedelemség portyáját igyekszem minél előbb mundérba rázni.

2015. március 25., szerda

Szabályok 2. - Egységek

A játék egyes szintjein a figurák különböző csoportjait irányíthatja a játékos: az úgy 45-50 főt jelképező talpakból álló átlag 150 fős egységeket, egységekből álló svadronokat, svadronokból álló ezredeket, ezredekből álló hadosztályokat és hadosztályokból álló hadseregeket. Megjegyzem, hogy jelenleg a hadosztály a legfelső szint, ami pont elégnek is tűnik egy pár órás minden fegyvernemet felvonultató izgalmas csatához.

Az egységek típusai:

Gyalogság - gyalog felvonuló és harcoló csapatok: pikások, muskétások, gyülevész hadak, stb.

Lovasság - lovon felvonuló és harcoló csapatok (különböző lóállománnyal- mozgástávval):

   Könnyű lovasság - könnyű lovasságnak megfelelő jellemzőkkel, nyílt rendben manőverezik és harcol (manővernél előny, harcnál hátrány), 360 fokos látószöggel, elvágtathat a rohamozók elől, például: tatár harcosok

   Lovasság - zárt rendben manőverezik és harcol (manővernél nem olyan jó, harcnál jó), 180 fokos látószöggel, például: reiterek
                     
   Elit lovasság - nyílt rendben és zárt rendeben is manőverezhet, harcolhat, ahogy előnyösebb nekik, képes közvetlenül a roham végén összezárni 180 fokos látószög, például: szárnyas huszárok

Dragonyosok - lovon felvonuló, gyalog harcoló alakulatok, a különböző fázisoknak megfelelően lovasként illetve gyalogosként kell kezelni, ismét lóra szállhatnak, ha őrzik a lovaikat. Például: a különböző nemzetek dragonyosai, zaporozsjei lovasság.

Tüzérség - különféle űrméretű lövegek: könnyű, közepes, nehéz ütegek. Fogatolva vagy telepítve, tüzelésre készen szerepelnek a játékban.

Szekerek - szekerek, szekérvárak, többnyire fegyveresekkel és ágyúkkal megrakva.

Parancsnokok - nem egységek, de képesek függetlenül tevékenykedni a harcmezőn, valamint a parancsnokságuk alatt álló egységekhez csatlakozhatnak. Két fő csoportjuk a senior (hadosztály parancsoktól felfelé) és a junior parancsnokok (ezredestől lefelé).


Az egységek jellemzői:

Név: történelmi vagy fiktív elnevezés.

Mozgás (M): az egy kör alatt megtehető távolság centiméterben: X (pl. 10) / Y (pl. 5) formátumban, ahol X (10 cm) a normál mozgás X+Y (15 cm) pedig a roham vagy menekülés távja.

Közelharc (CC): közelharci eredményesség, a szám a talpanként dobható kockák számát jelenti, általában 1 vagy 2.

Lövés (St): az egység tűzereje,  a szám a talpanként dobható kockák számát jelenti, általában 1 vagy 2, tüzérségnél változatosabb a helyzet.

Páncélzat (A): a találatokkal szembeni ellenállás - pl. sima ruha (2), lemezpáncél (8).

Morál (M): az egység pánik és stressztűrő képessége gyávától a rettenthetetlenig négy szinten (4-7).

Képzettség (S): a kiképzés és a fegyelem szintje három különböző csoportba sorolja az egységeket: újonc, kiképzett, veterán (3-5).

Felszerelés: az egység fegyverzete és felszerelése, rengeteg különféle történelmileg megalapozott lehetőséggel (különféle kézifegyverek, kopják, tűzfegyverek saját jellemzőkkel).

Különleges szabályok: az egység sajátos jellemzőjének, képességének megjelenítésére szolgáló szabály, például: össztűz, jó taktikai fegyelem, színlelet menekülés.

Tűrőképesség: a talp által megjelenített létszám alapján az elszenvedhető veszteséget jelképezi, általában 3, vagyis a harmadik sebzésnél le kell venni a talpat.

A rendelkezésre álló jellemzők alapján, elméletileg bármelyik történelmi egység hangulatosan megjeleníthető a játékban a pocsék fegyverzetű fosztogató tatár csőcseléktől az elit svéd gyalogos ezredig.

2015. március 18., szerda

Szabályok 1. - Alapok

Akik nem ismernék a "Tűzzel-vassal" szabályrendszer eddigi történetét, azoknak gyorsan összefoglalom, amit mindenképpen érdemes róla tudni:

A WARGAMER nevű lengyel csapat fejleszti a szabályrendszert és készíti a 15 mm-es figurákat. Lengyelországban és manapság már a világban is egyre népszerűbb, nyüzsgő közösségi élettel, versenyekkel, rendezvényekkel.

A kezdetek 2005-re nyúlnak vissza, amikor is a srácok, akik nem csak wargame-esek, hanem hagyományőrzők is, a saját szórakoztatásukra készítettek egy elég komplikált és bonyolult szabályrendszert a XVII. századi csaták terepasztalon való újrajátszására. A Sienkiewicz műveiből is ismert korszak nagyon mozgalmas időszaka a lengyel történelemnek,  kozákok, svédek, törökök, tatárok, magyarok, Habsburg csapatok, oláhok, dánok, brandenburgiak, oroszok és a zsoldosokat is tekintve mondhatni valamennyi európai nemzet részt vett a Lengyel-Litván unió területén folytatott harcokban. A készítők méltán számíthattak az érintett országok wargame-es közösségeinek érdeklődésére is.

Miután a kezdeti nagyon összetett, táblázatok és különböző tényezők bogarászását igénylő játékot sikerült könnyen érthető, következetes, történelmileg megalapozott dinamikus rendszerré formálni kiadták lengyel nyelven és sikert arattak. A szabálykönyv tartalmas és gyönyörű volt, a figurák nem különben, gyorsan kialakult a szabályrendszer életben tartásához szükséges lengyel rajongói tábor.

2013-ban angolul is megjelent a szabálykönyv By Fire and Sword címen, hasonlóan igényes formában, a szabályok 3.25-ös verzióját és a lengyelül még külön kötetben megjelent Republic in Flames kiegészítőt is magában foglalva. Jelenleg már kapható az új Deluge című kiegészítő is angolul. Ezekről bővebben a későbbi bejegyzésekben olvashattok majd. Érdemes megjegyezni, hogy a szabálykönyv majdnem teljes változatát elérhetővé tették egy angol nyelvű pdf-ben az első kickstarter kampány résztvevőinek.


A játék 15 mm-es figurákhoz készült. Egy kör körülbelül 10-15 percnyi valós időt jelenít meg, egy figura 15-18 harcost, vagyis három talp, amin három figura van (összesen 9 figura) a valóságban 120-150 fős csapat. A játék metrikus rendszert használ, 1 cm nagyjából 10 lépésnek felel meg. A már rendelkezésre álló nagy figura választékkal nem nehéz betartani az "amit látsz, azt kapod elvet" (WYSIWYG) és egy nagyon hangulatos, látványos történelmi csatát játszani kifestett seregeinkkel, ahol minden nemzet serege más és más stílust képvisel (sőt egyes nemzeteken belül is akadnak komoly eltérések).

A játék 10 oldalú kockát használ, ami pozitívum azok számára, akik nem tudnak kibékülni a D6 korlátaival. 8-10 kockával már jól el lehet lenni, a kockákon felül szükség lesz a parancsok, a parancs pontok és az egységek állapotának, veszteségeinek megjelenítésére szolgáló jelzőkre.

A játék négy szinten játszható a jövőben, melyből jelenleg az első kettő elérhető:

I. szint: Csatározás - egy-két parancsnok által vezetett néhány egység oldalanként, a portya szettekből is ki lehet állítani, olyan 20 talp körüli erő már komolynak számít.

II. szint: Hadosztály - általában ezen a szinten csaptak össze a seregek, valamennyi fegyvernem bevetésre kerülhet, nagyjából 50 talpnyi sereg már elég hozzá. A szabálykönyv valamennyi szabályát alkalmazni lehet.

III. szint: Mezei hadsereg - jelentős csaták újrajátszását teszi lehetővé, kiegészítő szabályokkal, új egységekkel, az alkalmazható sereglisták és szabályok külön kiegészítőben kerülnek majd kiadásra.

IV. szint: Főhad - valóban epikus nagyságú csatákhoz, a jövőben kerül kiadásra.

2015. március 8., vasárnap

Ismerd az ellenségedet! - Brandenburg - Poroszország


Az "Özönvíz" időszakában a brandenburgi hadsereg két külön részre volt osztható: az egyikhez a Brandenburgban alakult egységek tartoztak, a másikat a Porosz Hercegség területi védereje alkotta - ahol a hatalmat szintén a brandenburgi választófejedelem gyakorolta. A brandenburgi hadsereg 1644-től kezdődően átalakuláson ment keresztül, melynek célja a zsoldosokból álló állandó haderő hatékonyságának növelése és fejlesztése volt. Másrészről a porosz területi véderő, mely paraszti gyalogosokból, nemesi felkelő lovasokból, és kerületi dragonyosokból állt, kis létszámú, rosszul felszerelt és gyengén kiképzett volt, alkalmatlannak bizonyulva arra, hogy megfelelően ellássa feladatait. 1655-ben sietős modernizációnak indult a Porosz Hercegség hadserege: a független századokból ezredeket alakítottak, néhány egység létszámát sorozással és összeírással egészítették ki. Az Özönvíz alatt számos esetben küldték a brandenburgi zsoldos ezredeket Poroszországba, ahol komoly támogatást nyújtottak a választófejdelem erőinek. 1656-ban Brandenburg-Poroszország hadereje 14000 főt számlált, ez a szám tovább növekedett a háború végére.


A három fő alakulatot a gyalogság, a reiterek és a dragonyosok képezték, ezredekbe és több századból álló svadronokba (félezredekbe) szervezve. A zsoldos ezredekből álló reguláris hadon kívül a hadsereg nagy részét a rosszabb kiképzéssel és felszereléssel rendelkező porosz milícia és a területi csapatok tették ki. A brandenburgi hadsereg a jó harcértékű reguláris pikás-lőfegyveres gyalogságra és a porosz muskétásokra számíthat a harcmezőn. A lovasság a reguláris reiterekből és a valamivel kisebb harcértékű porosz reiterekből áll. A hadsereg részét képezik még a dragonyosok és a könnyű és közepes tüzérség is.

A választófejedelmi haderő bizton számíthatott ékesszóló, minden hájjal megkent diplomatáira is, akik sokszor több sikert arattak a tárgyalóasztalnál, mint a muskéták és ágyúk a csatatéren. Mindemellett a hadsereg mindig is a Porosz Hercegség védelmére kellett, hogy fókuszáljon, ami nagyban befolyásolta taktikáját. Szövetségi rendszereit váltogatva  a választófejedelem hadseregének összetételére is hatással van, hiszen a mai szövetséges lehet a holnapi ellenség.

Az eredeti, szépen illusztrált, angol nyelvű pdf letölthető: Know Your Enemy - Brandenburg

2015. február 28., szombat

Ismerd az ellenségedet! - Moszkvai Cárság


A muszkoviták ereje mindig is a nagy tömegekben és a keménységben rejlett. Így van ez a "Tűzzel-vassal" szabályrendszerben is. A moszkvaiak nem teljesítenek túl jól a küzdelmekben - egységeik általában gyengén képzettek és rosszul felszereltek, középszerű parancsnokok vezetése alatt. Csak az új mintájú egységek tűnnek ki: kétség sem fér hozzá, hogy a szoldátok (zsoldos gyalogosok) és a rajtárok alkotják a moszkvai sereg legjobb alakulatait. Fenti hiányosságai ellenére mégis roppant nehéz legyőzni a Moszkvai Cárság seregét.

Az irreguláris bojár lovasságot könnyű megverni és pánikba ejteni, azonban a gyalogság híres elszántságáról. A muszkovita gyalogosok, különösen a "sztrelecek" bátorsága és közelharci képességei elismerésre méltó. A chevaux de fries-ek (fríz ló - lovasság elleni, karókkal védett, mozgatható állvány) és "gulyaly gorod" (vándorló város) néven ismert fa palánkok mögül harcoló nagy gyalogsági négyszögeik nagyon kemény ellenfelek, különösen a főként lovas seregeknek. A muszkoviták komoly problémát okoznak a lengyeleknek és a tatároknak. Hasonlóképpen kemény ellenfelek lehetnek a törökök számára is, hacsak nem vetnek be nagyszámú fegyelmezett gyalogságot (mint például a janicsárok). Azonban a svédek könnyedén felülkerekedhetnek a moszkvaiakon, köszönhetően utóbbiak svéd ellenfelükhöz viszonyítottan gyengébb kiképzésének és tűzerejének. Egy biztos: a Moszkvai Cárság ellenségei komoly létszámfölénnyel kénytelenek szembenézni a harcmezőn, ami különösen a Lengyel-Litván Unió és a svédek esetében látványos.


A XV-XVI. századi előzményekre visszatekintő (bojár lovasság és sztrelecek) és az új mintájú egységeken az orosz cári sereg számos kontingenst vonultat fel a meghódított nemzetek soraiból: kozákok, kalmükök, baskírok és tatárok. Ennél fogva a muszkovita hadsereg különféle csapatok összessége, melyek közül az adott célra legalkalmasabbak kiválaszthatók. A cári sereg másik említésre méltó erőssége a tüzérség, bár taktikája roppant egyszerű volt: az ágyúk kiépített állásokból lőttek, nem működtek együtt más egységekkel, de már pusztán a számuknál fogva biztos hatást gyakoroltak az ellenségre. A győzelem érdekében a moszkvai haderőt irányító játékosnak ki kell használni fő erősségeit: a nagy tömeget és a kemény gyalogságot.

Az eredeti, szépen illusztrált, angol nyelvű pdf letölthető: Know Your Enemy - Muscovy 

2015. február 21., szombat

Ismerd az ellenségedet! - Krími Tatár Kánság


"Oly dolog a tatárokkal harcolni, mint az égen szálló madarakat üldözni..." - tartja a mondás, remekül ábrázolva a Krími Kánság haderejének jellegzetes harcmodorát. A tatárok az "üss rajta és állj odébb" taktikák mesterei. Könnyedén felzárkózva, nyílzáport zúdítanak ellenfelükre, majd attól függően, hogy meg tudták-e törni lövészetükkel, megrohamozzák a rendezetlen ellenséges sorokat, pánikot keltve és kardélre hányják őket, vagy gyorsan visszavonulnak.

Mozgékonyságuknak és sebességüknek köszönhetően a tatár lovasság a legtöbb ellenséges lovas alakulat számára elérhetetlen. Mielőtt a lassú nyugati típusú lovasság (reiterek), vagy a fegyelmezetlen feudális alapon szervezett lovasság (lengyel nemesi felkelés, vagy muszkovita bojárok) támadni tudna, már körülvették és a becsapódó nyilak záporában részben meg is törték őket. A tatárok hírhedt könyörtelensége, kegyetlensége és aljassága, pánikot és rettegést kelt más hadseregek irreguláris egységeiben.


Sajnálatosan a tatárok csak könnyű nomád lovasok, ezért ha olyan ellenséggel kerül sor közelharcra, melynek sorai még rendezettek, szinte lehetetlenné válik a tatár harcosok dolga: a tatár lovasok - beleértve lovasságuk elitjét is - képtelenek ellenállni egy ilyen összecsapás során. Ezen felül a tatárok tartanak a tűzfegyverektől, ha rövidtávról tüzelnek rájuk, gyakran pánikba esnek és elfutnak.

Tisztában lévén erősségeikkel és hiányosságaikkal a tatár parancsnokok a meglepetés erejére támaszkodva, oldalba támadva, vagy lesből rajtaütve még a csata kezdete előtt megkísérelték kimanőverezni ellenfeleiket.

A tatárok komoly hiányt szenvednek a tüzérség és a gyalogság terén. Gyalogos alakulataik csak a kán vezetése alatt hadba szálló a teljes haderőt magában foglaló hadseregben vonulnak fel. Ennek eredményeként jól beásott ellenséges gyalogsággal szemben a tatároknak rendszerint esélyük sincs.

A hordát irányító játékosnak nagyon körültekintően kell előkészítenie a közelgő ütközetet - számos felderítőt kiküldve, hogy átkarolhassa az ellenséget, ki kell használnia a tatárok legfőbb erősségét: a képességet, hogy nyílt rendben harcolhatnak.

Az eredeti, szépen illusztrált, angol nyelvű pdf letölthető innen: Know Your  Enemy - Crimean Chanate

2015. február 10., kedd

Ismerd az ellenségedet! - Oszmán Birodalom


A hatalmas török hadsereg sokféle eltérő harcértékű csapat összessége. A kapikulu egységei a haderő elitje - hivatásos, jól képzett, kitűnően felszerelt, fegyelmezett és gyakran fanatikus katonák. Általában a kapilkulu hivatásos lovasai képezik az Allah ellenségeire lesújtó bárd élét. Hivatásos gyalogságához tartozik a híres janicsárok  nagyszámú és halálos (különösen ami a közelharcot illeti) serege. Azonban a kapikulu hadtest csak kis része a szultán seregének és csak jelentős hadjáratok során vonulnak fel a hadszíntéren.


A birodalmi hadsereg legfőbb összetevője a feudális lovasság: a szpáhik. A szpáhi csapatok kitűnő lovakkal és jó felszereléssel büszkélkedhetnek, mindemellett merészek is, de sajnálatos módon, mint minden hasonló jellegű formáció - fegyelmezetlenek, nehézkesen irányíthatók és hajlamosak pánikba esni. A szpáhikat számos könnyűlovas egység támogatja, melyek hasznosnak bizonyulnak felderítés és előcsatározás során, de egy szabályos csatában erősen megkérdőjelezhető harcértékük. A török lovasság egésze alkalmas frontális roham indítására, de rendszerint képtelen megbirkózni a nyugati típusú gyalogsággal.

A törökök a tartományokban toborzott gyalog azabokat ágyútölteléknek használják, nem véletlenül, hiszen ezek a leggyengébb minőségű, bár népes, de rosszul felszerelt és gyengén kiképzett gyalogság a haderőben. Az oszmán haderő következő elemét a meghódított nemzetek által küldött segédcsapatok és seregrészek képezik: általában akadnak benne szervezett kontingensekbe gyűjtött tatárok, oláhok, moldvaiak és számos egyéb, a meghódított népek soraiból toborzott segédcsapat.

A tüzérség fontos szerepet játszott a török seregben, sok, közöttük nagy kaliberű ágyúval rendelkezett, bár gyenge képességű parancsnokai nem éltek különösebb hadifortéllyal, ennek eredményeként a benne rejlő komoly lehetőségeket sosem aknázták ki teljes mértékben.

Ilyen sokszínű hadsereg irányítása még a legtehetségesebb parancsnokoknak is fejfájást okozna, ráadásul a törököknek nem igazán akadtak jó vezéreik, mivel rendszerint kevés harci tapasztalattal rendelkező emberek vezették, akik súlyos hibákat követtek el a harcmezőn. A parancsnoki szervezet megkövült és túlságosan formális volt. A különböző seregrészek egységei nem működtek együtt és parancsnokaiknak megvolt az a rossz szokása, hogy megkérdőjelezték a főparancsnok (eltekintve azon esetektől, amikor a szultán vagy a nagyvezér vezette a hadsereget) parancsait. Az oszmán hadsereg rendszerint létszámfölényben harcolhat, de nehézkesen irányítható.    

Az eredeti, szépen illusztrált, angol nyelvű pdf letölthető innen: Know Your Enemy - Ottoman Empire

2015. február 2., hétfő

Ismerd az ellenségedet! - Erdélyi Fejedelemség


II. Rákóczi György fejedelem serege változatos eredetű egységek zajos és fegyelmezetlen összessége. Egyebek mellett megtalálhatók benne a kopjával felfegyverzett alakulatok - az elit udvari lovasságtól kezdve egészen a nemesi vármegyék népes felkelő csapataiig.

Az erdélyi portyázó különítményeket általában a főként íjakkal és karabélyokkal felszerelt könnyűlovasság vezeti, ezen csapatok minősége igen változatos, az udvari lovasság mellett székelyek, sőt moldvai és oláh kurtányos zsoldosok is akadnak soraikban. Számos dragonyos mintára felszerelt alakulat is képviselteti magát: mindenekelőtt a vitézségükről híres hajdúk (alkalmasint gyalogosként is harcolnak), továbbá a székelyek és nem utolsó sorban a kimondottan dragonyosként harcoló külföldi zsoldosok.


A gyalogságot a mindig lázongó szemenek, a német muskétások, a gyalog hajdúk, valamint a főként közelharcra felkészült udvari gyalogok alkotják. Az erdélyiek kozák szövetségeseikre, sőt lengyel zsoldosokra is támaszkodhatnak. A ritkaságszámba menő tüzérség, a fegyelem hiánya és a parancsnoki szervezet elégtelensége képezik a sereg gyenge pontjait.

A harctéren Haller Gábor Nagyvárad és Jenő erősségeinek várkapitánya által lejegyzett szabályokat követve hajtják végre hadműveleteiket az erdélyi csapatok - ennélfogva előnyben részesítik a rajtaütést és mindig törekednek az előnyös, magaslati pozíció megszerzésére. Ezredeik, melyeket "seregnek" neveznek, ugyan kisebbek, mint más hadseregekben, de Rákóczi tisztjei rendszerint nagyobb számban vethetik be őket ellenségeiknél. Az erdélyieknek nem erőssége a szabályos ütközet, de mesterei a "kis háborúnak" (portyázó hadviselés) és felülmúlhatatlanul élnek a meglepetés erejével.

Az eredeti, szépen illusztrált, angol nyelvű pdf letölthető innen: Know Your Enemy -Transylvania

2015. január 27., kedd

Ismerd az ellenségedet! - Német-római Birodalom


Miután vereséget szenvedett a harminc éves háborúban lényegesen csökkent a birodalmi haderő létszáma. Néhány alakulatot a török határra vezényeltek, mások a spanyol hadsereg itáliai és németalföldi harcait támogatták. Mindösszesen 9 gyalogezred, 9 vértes ezred, és egy dragonyos ezred maradt továbbra is szolgálatban, valamint az állandó határvédő erők a török határon.

Ezen megoldásnak köszönhetően a Birodalom számos tapasztalt katonát és tisztet tartott szolgálatban, akik egy esetleges konfliktus esetén az új hadsereg magját képezhették. Amikor 1656-ban megszületett a döntés, hogy egy expedíciós hadtestet küldenek Lengyelországba, a meglévő egységek alkották a magját. A svéd ellenes koalícióhoz csatlakozás magától értetődően a birodalmi haderő jelentős növekedéséhez vezetett: 12 gyalogezred, 10 vértes ezred és 2 dragonyos ezred vett rész csak a lengyel hadjáratban, további ezredek harcoltak (a lengyel kontingens mellett) Svéd Pomerániában és Dániában.


A birodalmi parancsnokok tüzérség által támogatott, erős és jól vezetett gyalogezredekre támaszkodhatnak a harctéren. A lovasság a svéd és brandenburgi reiterekhez hasonlóan felszerelt vértesekből állt, köztük számosan a harminc éves háborúban is harcolt "régi ezredek" veteránjai. A dragonyosok fontos szerepet játszottak a lovas portyák támogatásában és az utánpótlási vonalak biztosításában.  

A Bécsből érkezett parancsok világosak: el kell kerülni a jelentős, tervezett csatákat megőrizve a birodalmi sereg erejét. A toborzási helyüktől távol harcoló alakulatok számára komoly problémát okoz a dezertálás, ami lényegesen csökkentheti a hadjáratban résztvevő egységek létszámát. A felderítés is egyértelmű gondokkal küzd, mivel a sereg nélkülözi a könnyűlovasságot, amit nem rendeltek a lengyel frontra.

Az eredeti angol nyelvű pdf letölthető innen: Know Your Enemy - The Holy Roman Empire

2015. január 18., vasárnap

Ismerd az ellenségedet! - Kozákok


A kozák haderő két fő részből állt: tapasztalt, jól felszerelt, fegyelmezett molojcikból (legényekből), valamint vakmerő, de fegyelmezetlen és könnyen pánikba eső gyülevész hadból. Ha a kozák seregről esik szó, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy hadműveletei során mindenkor szekértáborra támaszkodott, ami nagyszámú, ló vontatta, ágyúkkal és puskákkal zsúfolt szekérből állt és egyfajta mozgatható erődként szolgált. A szekerek mögül szinte bármelyik ellenféllel eséllyel bocsátkozhatott harcba a roppant tűzerővel rendelkező kozák gyalogság. A lengyel vagy a török lovasság nem jelentett fenyegetést a kozákokra. Kizárólag a tüzérség támogatta, nyugati tipusú gyalogságtól tartottak, mert jelentősebb tűzerővel bírt náluk.


A kozák gyülevész had mindig talányosnak bizonyult - olykor önfeláldozóan az utolsó emberig harcoltak, máskor az ellenséget megpillantva nyomban menekülni kezdtek pánikot és zavarodottságot keltve bajtársaik között. A kozák gyülevész had vezetése nehéz feladat, szinte lehetetlen velük manőverezni a csatéren. Másrészt, alkalmasint csupán nagy létszámuknak köszönhetően komoly harcértéket képviselhetnek. A kozák legények (molojci) főként gyalogosan harcoltak, a lovasság csak elenyésző részét képezte a haderőnek. Míg a kozák gyalogost ellenség és barát egyaránt dícsérte, a kozák lovast csak felderítési és fedezési feladatokra tartották alkalmasnak. A kozák legények egységei nagy mennyiségű lőfegyverrel és komoly tapasztalattal rendelkeztek, több hadjáratot megjárt veteránok is akadtak köztük (különösen a lajstromos kozákok között) ennélfogva a legrosszabb körülmények között is boldogulhattak, ámbár a lovasság hiánya nagyban rányomta bélyegét a kozák taktikára, ami így kizárólag a lassan mozgó szekerekkel való közeli együttműködésre alapozhatott.

Fentiekből következően a kozák sereg általában védekező pozícióból harcol, a kozák lovasság hiánya miatt egy fürgébb és mozgékonyabb ellenség alaposabban felkészülhet a csata előtt. Nem kimondottan a gyors és agresszív játékstílus kedvelőinek való sereg. A legértékesebb egységek nélkülözhetetlen együttműködése a lassú szekerészekkel, valamint a kozák gyülevész hadak nehezen irányítható bandái türelmet és körültekintést követelnek a rátermett kozák hetmantól.

Az eredeti angol nyelvű, szépen illusztrált pdf letölthető innen: Know Your Enemy - Cossacks.

2015. január 12., hétfő

Csatajelentés - Töltsetek legények!

Kozákok vs Svéd Királyság



"Ezerhatszáznegyvenhét. Különös esztendő. Égen és földön különféle jelek rendkívüli csapásokat és eseményeket jósoltak.

Az akkori krónikások szerint tavasszal a Vad Mezőkről hallatlan tömegekben özönlött fel a sáska, elpusztítva vetést és rétet, ami a tatár betörések előhírnöke volt. Nyáron teljes napfogyatkozás volt, majd üstököscsillag jelent meg az égen. Varsóban a város fölött úszó fellegekben sírdombot és tüzes keresztet láttak. Az emberek böjtöltek, és alamizsnát osztogattak, mert sokan azt állították, hogy döghalál jön az országra, s kiveszejti az emberi nemet. Végül olyan enyhe tél következett, amilyenre a legvénebb emberek sem emlékeztek. A déli vajdaságokban a vizek be sem fagytak, ellenben az olvadozó hótól naponta felduzzasztva, kiléptek medrükből, s elöntötték a környéket. Sűrű esőzések jártak. A felázott sztyepp egyetlen hatalmas morotvává változott, délben pedig oly erősen tűzött a nap, hogy a Vad Mezőkön, a braclawi vajdaságban - csodák csodájára! - december közepén zöld fű borította a sztyeppet és a legelőket. A méhesekben a rajok nyüzsögni, dongani kezdtek, a tanyákon bőgött a jószág. Mivel pedig a természet rendje szemlátomást így felborult, a Ruténföldön mindenki rendkívüli eseményeket várt, s nyugtalan lelkét és szemét főleg a Vad Mezők felé fordította, mert onnan könnyebben jöhetett a baj, mint bármely más vidék felől.

Pedig a Vad Mezőkön semmi különös nem történt, nem is voltak ott másminő harcok és csatározások, mint amelyek rendszerint folytak, s amelyekről csak a keselyű, vércse, holló és a mező vadja tudott.
Mert hát ilyenek voltak azok a Vad Mezők. Délnek, a Dnyeper felől valamivel Czehrynen, a Dnyeszter felől pedig Humanyon túl már megszakadtak az emberi települések utolsó nyomai is, még távolabb már csak tavak terjengtek, a tenger felé pedig nem volt más, mint sztyepp és sztyepp, melyet keret gyanánt fogott közre a két folyó. A Dnyeper ívében a Nyizsen, a porogon túl még pezsgett a kozák élet, ellenben a Mezők mélyén már senki sem tanyázott, legfeljebb itt-ott a part mentén mint sziget a tengerben zöldellt egy-egy gyepű. A föld de nomine a Köztársaságé volt, de teljesen puszta. A Köztársaság megengedte a tatároknak, hogy ott legeltessék jószágaikat, mivel azonban a kozákok ennek gyakran ellene szegültek, a legelők gyakorta csataterekké váltak.

Hány csatát vívtak ott, hány ember esett el, soha senki meg nem számolta, fel nem jegyezte. Csak a keselyűk, vércsék és hollók látták, aki azonban távolról hallotta a szárnycsattogást, károgást, vagy egy hely fölött keringő madárrajt látott, az tudta, hogy ott temetetlen emberi hullák vagy csontok hevernek... Úgy vadásztak emberekre a magas fűben, akár farkasra vagy antilopra. S vadászott mindenki, aki akart. A törvény üldözte ember a vad pusztába menekült, a jószágot fegyveres pásztor őrizte, a lovagok kalandot, a latrok zsákmányt kerestek ott. A kozák tatárra, a tatár kozákra vadászott. Olykor egész fegyveres csapatok őrizték a gulyákat a támadókkal szemben. Puszta volt ez a sztyepp, s mégis tele veszedelemmel, csendes, de egyszersmind fenyegető, nyugodt, de tele tőrvetéssel. Vad volt nemcsak a Vad Mezők, hanem a vad lelkek miatt is."

Henryk Sienkiewicz: "Tűzzel-vassal"


Pénteken sikerült összehoznunk egy csatát Matusyval a D21-ben. A nemrég elkészült kozákjai és a svéd zsoldban harcoló lovasaim csaptak össze az "Őrjárat" küldetés szerint - mindkét oldal generálisai patrolokat küldtek ki a vonuló seregek védelmére, s a sors úgy hozta, hogy két csapat egymásra bukkant, miközben az ellenség és hasznos információk (domborzat, védhető pontok, ivóvíz és élelem) után kutattak.

A játéktér 120 x 120 cm nagyságú, a középvonaltól 30-30 cm-re állhatnak fel a seregek, három felderítendő pont (a képen sárga kristályok) található, melyek 10 centiméteren belülről deríthetők fel a kör végén. A felderítés magában nem elég egy döntő győzelemhez, hasznos és kívánatos, ha szétverjük az ellenséges portyát.


Kozák erők / 9 FSP:

Ezredes (nagyon tehetséges, 4 parancs ponttal)
8 talp "molojci" vagyis kozák legények, csóró felük lándzsával, módosabb felük rossz minőségű tűzfegyverrel
4 talp lajstromos kozák legény jó minőségű tűzfegyverrel
2 talp felderítő rossz minőségű tűzfegyverrel
2 szekér, az egyiken kézi ágyú
3 talp lovasított kozák legény rossz minőségű tűzfegyverrel

Svéd erők / 9 FSP:

Ezredes (tapasztalt svéd veterán, 3 parancs ponttal)
5 talp veterán páncélos zsoldos reiter - pisztollyal
2 talp veterán arkebuzos zsoldos reiter - arkebuzzal
3 talp veterán arkebuzos zsoldos reiter - arkebuzzal
4 talp veterán dragonyos - félmuskétával

A svéd lovas csapat nagyobb felderítési potenciállal bírt, már viszonylag korán észrevették a nyikorgó szekerek mellett vonuló talpas hordát, ezért 3 századnyi arkebuzos rajtár előrenyargalt, hogy biztosítsa a pálya jobb szélén található felderítési pontot. A kozákok számára létfontosságú jól védhető állás kialakítása, ezért úgy tervezik meg útvonalukat, hogy ha lehet mindig legyen a közelben valami védelemre alkalmatos terep, különleges szabályuknak köszönhetően már rögtön az összecsapás elején birtokukba került egy domb - a játék további részében innen és a szekerek mögül szórták az áldást. A kozák jobb szárnyat a domb védelmét (közelharcban előnyt jelent) élvező 8 talpnyi molojci biztosította, hátuk mögött ugrásra készen lándzsás társaik, akik szükség esetén előre siethetnek és megkísérelhetik felfogni egy lovasroham erejét. A középhadat a kiváló lajstromos kozákok adták, akik a második körtől már a felállított szekérvár védelmét és tűzerejét is magukénak tudhatták.


A svéd bal szárnyon a dragonyosoknak igyekezniük kellett tüzelőállást foglalni a domb előtt, így félmuskétáikkal még időben felpuhíthatnák a dombon berendezkedett védőket, hogy egy sikeres rohammal elsöpörhesse őket a páncélos reiter osztag. A jobb szárnyon sikeres felderítést végrehajtó arkebuzosok feladata a kozák lovasság féken tartása, megtörése volt.


Az első két kör mindkét részről főként a pozíciók elfoglalásával telt, kozák részről felbukkantak az erdő mögött rejtőzködő felderítőik, a svédek szerencséjére már létszámuk sem volt elég, hogy rémületet keltsen a sokat látott veteránokban.


A svéd jobb szárnyon az arkebuzosok megindultak a kozák felderítők ellen, akik jó orvlövészek és így fájó tüskét jelenthetnek a sereg oldalában. A bal szárnyon lévő arkebuzosok a meredek domboldalon nem tudtak volna leereszkedni, ezért inkább csatlakoztak a kozák főerők elleni támadáshoz. A középhad páncélos reiterei és a dragonyosok megközelítették a kozák állásokat. A kozákok golyózáporral árasztották el a felvonuló svédeket, amit a dragonyosok viszonoztak. A páncélos reiterek egy egész századot vesztettek, rendezetlen hátrálásba fogtak, amin a csapathoz csatlakozó ezredes csak három kör alatt tudott felülkerekedni (két körben 10-est dobtam 10 oldalú kockán - a legrosszabb eredmény, a harmadikban 8-ast, de szerencsére az ezredes parancspontért javította a morál értékét).


A játék fennmaradó részében a svéd balszárnyon a kozák felderítők szétlőtték az arkebuzosokat,  a dragonyosok tűzpárbajt vívtak a kozák legényekkel, a kozák lovasok megküzdöttek a jobb szárny arkebuzos reitereivel, és döntő eseményként a páncélos reiterek rohama vérbe fulladt az ólomzáporban.



Szomorú nap volt a svédeknek: szinte a teljes patrolt szétverték a kozákok, míg ők maguk egy századot sem veszítettek.