Ismerd az ellenségedet! - Oszmán Birodalom

A hatalmas török hadsereg sokféle eltérő harcértékű csapat összessége. A kapikulu egységei a haderő elitje - hivatásos, jól képzett, kitűnően felszerelt, fegyelmezett és gyakran fanatikus katonák. Általában a kapilkulu hivatásos lovasai képezik az Allah ellenségeire lesújtó bárd élét. Hivatásos gyalogságához tartozik a híres janicsárok  nagyszámú és halálos (különösen ami a közelharcot illeti) serege. Azonban a kapikulu hadtest csak kis része a szultán seregének és csak jelentős hadjáratok során vonulnak fel a hadszíntéren.

A birodalmi hadsereg legfőbb összetevője a feudális lovasság: a szpáhik. A szpáhi csapatok kitűnő lovakkal és jó felszereléssel büszkélkedhetnek, mindemellett merészek is, de sajnálatos módon, mint minden hasonló jellegű formáció - fegyelmezetlenek, nehézkesen irányíthatók és hajlamosak pánikba esni. A szpáhikat számos könnyűlovas egység támogatja, melyek hasznosnak bizonyulnak felderítés és előcsatározás során, de egy szabályos csatában erősen megkérdőjelezhető harcértékük. A török lovasság egésze alkalmas frontális roham indítására, de rendszerint képtelen megbirkózni a nyugati típusú gyalogsággal.

A törökök a tartományokban toborzott gyalog azabokat ágyútölteléknek használják, nem véletlenül, hiszen ezek a leggyengébb minőségű, bár népes, de rosszul felszerelt és gyengén kiképzett gyalogság a haderőben. Az oszmán haderő következő elemét a meghódított nemzetek által küldött segédcsapatok és seregrészek képezik: általában akadnak benne szervezett kontingensekbe gyűjtött tatárok, oláhok, moldvaiak és számos egyéb, a meghódított népek soraiból toborzott segédcsapat.

A tüzérség fontos szerepet játszott a török seregben, sok, közöttük nagy kaliberű ágyúval rendelkezett, bár gyenge képességű parancsnokai nem éltek különösebb hadifortéllyal, ennek eredményeként a benne rejlő komoly lehetőségeket sosem aknázták ki teljes mértékben.

Ilyen sokszínű hadsereg irányítása még a legtehetségesebb parancsnokoknak is fejfájást okozna, ráadásul a törököknek nem igazán akadtak jó vezéreik, mivel rendszerint kevés harci tapasztalattal rendelkező emberek vezették, akik súlyos hibákat követtek el a harcmezőn. A parancsnoki szervezet megkövült és túlságosan formális volt. A különböző seregrészek egységei nem működtek együtt és parancsnokaiknak megvolt az a rossz szokása, hogy megkérdőjelezték a főparancsnok (eltekintve azon esetektől, amikor a szultán vagy a nagyvezér vezette a hadsereget) parancsait. Az oszmán hadsereg rendszerint létszámfölényben harcolhat, de nehézkesen irányítható.    

Az eredeti, szépen illusztrált, angol nyelvű pdf letölthető innen: Know Your Enemy - Ottoman Empire