Csatajelentés - Ha a folyó nem akadály

Ismét sor került egy izgalmas csatára a lengyel és svéd seregeink között. Ezúttal fontos folyami átkelőhelyek birtokbavétele szerepelt  a hadparancsban. A híd birtoklása három győzelmi pontot, a gázlóé kettőt, míg az ellenség partszakaszán saját egységgel rendelkezni egy pontot ért. A portyák egyenlő erővel vonultak fel, de a felderítésben ismét érvényesült a komoly lengyel fölény, ezért a lengyel parancsnok két erőltetett menetet (az egység az első forduló megkezdése előtt megtehet egy teljes mozgást) és a döntő pillanatot (a forduló elején újra dobhatja a kezdeményező dobást) választotta.

Úsztatáshoz vonuló lovasság

A felállás során mindkét fél láthatóan a híd megszerzésére koncentrált, a gázlóhoz csak kisebb különítményt indítottak. A lengyel fél nagy iramban vonult fel az átkeléshez, akár a folyón keresztül átúsztatva, de biztosítani kívánta az őket követő had túlpartra jutását. A svédek igyekezvén elkerülni a kimanőverezést, amire a mozgékonyabb lengyel seregnek mindig jó az esélye, lemondott a kezdeményezésről és védelemre rendezkedett be.

Seregeink megérkeztek

Az első kör a felvonulással telt. A svéd balszárny legszélén a dragonyosok lóról szálltak a folyópart közelében. Az arkebuzos reiterek a híd védelmére a dragonyosok mellé húzódtak. A svéd jobb szárnyon a páncélos svadron kivárt, hogy a megfelelő helyen avatkozhasson be.

A lengyel dragonyosok a svéd dragonyosokkal szemben foglaltak állást, a lengyel jobb szárny legszélén egy tatár különítmény kívánt átkelni a folyón, hogy a svédek oldalába kerülhessen. A hídnál felvonultak a derékhadat képviselő kozák és pancerni svadronok, köztük a két talpnyi elit páncélos zászlóval. 

A lengyel középhad

A lengyel balszárnyat egy jelentéktelen tatár csapat biztosította, akik bár nem képviseltek jelentős harcértéket, gyorsaságuk és jó manőverező képességük miatt kiválóan alkalmasnak bizonyultak, hogy megosszák a svédek figyelmét és ha csak időlegesen is, de megszerezzék a gázló feletti rendelkezést.

A második körben a lengyel jobb szárnyon a tatárok, hogy átúsztassanak, merészen belegázoltak a folyóba. A lengyel bal szárny  tatár lovassága megindult a gázló elfoglalására. A túlparton egy svéd arkebuzos osztag megkísérelte követni. A svéd dragonyosok hiába pazarolták muníciójukat, nem tudták zavarni a lengyelek felvonulását.

   

Védelemben

A harmadik kör elején a tatárok veszteség nélkül kigázoltak a folyóból a svédek által ellenőrzött parton. Az elit páncélos lovasság merész rohamra indult a hídon keresztül. A lengyel középhad a hídtól jobbra helyezkedve tömeges átkelésre készült a folyón. 

Össztűz!

A hősies roham a dragonyosok össztüzében megrendült, a lengyel lovasság virága elveszett. A svéd jobb szárnyon a reiterek visszaszerezték az ellenőrzést a gázló felett. A páncélos reiterek a lengyel hadmozdulatokat követve megindultak a veszélyeztetett partszakaszra.

A negyedik körben az innenső partra jutott tatárok rohamhoz készülődtek az időközben pozíciót változtató dragonyosok ellen, akik bár a tatárok ellen sikeresen biztosították veszélyeztetett oldalukat a túlpartról tüzelő lengyelek számára kiváló célpontot nyújtottak. Ám a vörös mundéros dragonyosok tüze pontatlannak bizonyult.

   

Veszélyben a bal szárny

Az arkebuzos reiterek megkísérelték elrettenteni a páncélos kozákokat a hídon való átkeléstől, a páncélos reiterek pedig a folyón keresztül érkező lengyel lovasság ellen indultak. A gázló végül svéd kézre került, de a tatár csapat a távolból nyílzáport zúdított az átkelésben lévő reiterekre.

Az ötödik körben a rohamozó tatárok átszáguldottak a svéd dragonyosok tüzén, ám a közelharcot elveszítették és rendezetlenül hátráltak. A hátuk mögött felfejlődő kozák svadron nem zavartatta magát, kapitányuk bízott benne, hogy a tatár lovasság idejében kitér az útjukból. A gázlónál a túlpartra gázoló svéd arkebuzosok védelmi állást vettek fel, tüzükkel a gyengébb tatár lovasságot fenyegetve.

A hatodik körben a tatár lovasság rendezte sorait, új parancsa értelmében rohamra indult a páncélos reiterek ellen, hogy utat engedjen a dragonyosokra zúduló kozák svadronnak.

 Mi lehet még ebből?

A tatárok nem bírtak a reiterekkel, a kozákok pedig természetesen szétszórták a dragonyosokat. A hetedik kör nagyon izgalmasan kezdődött volna, de a küldetés hat körös és sajnos időnk sem volt több. Mindkét félnek volt csapata az ellenség partján 1-1, a gázló svéd kézbe került 3-1, a híd pedig az objektíva 10 cm-es közelében lévő kétszer annyi lengyel talp miatt (arkebuzos 3 talp vs pancerni 6 talp - a 10 cm-es kör igazából a hídon kezdődött volna) a lengyeleké lett, így 3-4 a lengyelek javára. Ha nagyon gonosz a lengyel játékos, akkor kihasználva az úsztatási képességüket, az utolsó pillanatban  a híd két oldalán bezúdul a folyóba a lehető legtöbb egységével, felszalad a hídra a maradékkal és nyugodtan hátradőlhet. Nem így játszottunk. Izgalmas csata volt, amit érdemes lett volna folytatni. Ha a lengyelek szerzik meg a kezdeményt a nem létező hetedik körben, talán ők nyernek. Ha a svédek, akkor esetleg ők. Mivel komoly erők maradtak a csatatéren, biztosat csak akkor tudhatunk, ha lejátsszuk egyszer.

Csatajelentés - "Elfoglalni! Megtartani! Bármi áron."

Az "Özönvíz" kiegészítő alapján játszott első összecsapásra stílusosan az Alkímista Laboratórium legutóbbi hatalmas esőzés által elöntött pince klubjában került sor. Jó hír, hogy Eon személyében új játékossal és igényesen festett hadaival, új lengyel sereggel bővült a Magyar Tűzzel-Vassal Baráti Kör.

A "Foglald el és tartsd meg!" küldetést választottuk, mely szerint három stratégiai fontosságú pontot kell birtokolni a csapatoknak, ebből a pálya közepén elhelyezkedő magaslat 4 győzelmi pontot, míg a két másik 2-2 pontot ér, a játék 6 fordulós.

Felállás az 1. forduló elején

 Mind a lengyel, mind a svéd portya 12 pontos volt. A portyákról elmondható, hogy több egység már nem is volt hozható, így példának okáért a svéd dragonyosok a dobozban maradtak. Az egyenlő pontszámú erők miatt nem került sor kiegyensúlyozó hatások választására.

Azonban a lengyel sereg jóval komolyabb felderítési potenciállal bírt, így Eon választhatása és a kocka szeszélye alapján a fenti képről még hiányzik a svéd páncélos reiter svadron, akik a lengyelek jó manőverezése miatt az első forduló végéig nem képesek elérni a svédekre erőltetett helyszínt, valamint a sima reiterekből álló bal oldali svadron nem tudott végleg összeállni a lengyelek felvonulása előtt, ezért egy 4 és egy 2 "talpas" egységben kell végigharcolnia az előtte álló összecsapást. A lengyelek kihasználva felderítési előnyüket dragonyosaikkal erőltetett menetben megközelítették a védekezéshez előnyös terepet jelentő magaslatot (a legfontosabb objektívát), a szintén erőltetett menetben haladó oláh könnyűlovasok fedezete alatt.

Az első fordulóban a seregek felvonulása képezte a cselekvések döntő többségét. A dragonyosok elérve a magaslat tetejét hátraküldték lovaikat, elhatározva, hogy utolsó csepp vérükig védik az anyaföld e talpalatnyi, de döntő fontosságú szegletét. A lengyel sereg többi egysége lázasan igyekezett a felfejlődő svéd megszállók közelébe jutni.

A még hatásos lőtávolságon kívül járó arkebuzos reiterek tűzpárbajba bonyolódtak a dragonyosokkal, minden komolyabb eredmény nélkül. A forduló végén a svédek jobb szárnyán megérkeztek a túlélőképességük miatt legnagyobb harcértéket képviselő páncélos rajtárok.

A 2. forduló kezdete

 A második forduló során seregük két szárnyán a svéd egységek is igyekeztek roham pozícióba kerülni. A középhadat képező arkebuzos reiterek sikeres tüzelésükkel kivetették előnyös állásaikból a dragonyosokat, akik némiképp összezavarodva hátráltak az erősítés megérkezéséig. A lengyel ezredes kapitány a válogatott legényekből álló szívós pancerniket a szorongatott dragonyosok megsegítésére rendelte.

 3. forduló - "Hegyibe!"

A következő forduló mozgalmasan zajlott: a teljes arcvonalon rohamra indultak és összecsaptak a csapatok. A svéd balszárnyon a  két századból álló (négy talpnyi) arkebuzos reiter svadron egy szántó közepén csattant össze az ügetésben érkező kozáksággal. A terep mindkét fél számára megakadályozta, hogy kellő lendületet nyerjenek, így a roham kevésbé bizonyult hatékonynak. A kozákok első soraitól pár méterre a svéd lovasok pisztolyaikból össztüzet zúdítottak, veszteséget okozva a lengyeleknek, de a közelharcot végül a kozák kardok döntötték el, menekülésre kényszerítve a létszámhátrányban lévő, osztagparancsnokuk személyes jelenléte ellenére is megingott reitereket (a morál tesztnél 10-est dobtam). Itt hibásan emlékeztem a szabályokra: a természetes 10-es nem automatikusan vesztett morál, így csak visszavonultak volna, nem futnak. De futottak, hibásan teljes mozgással, az alap mozgás helyett, és ráadásként nyílt rendbe kellett volna szóródniuk, ami elmaradt.

 A magaslaton szorongatott dragonyosok segítségére érkező páncélos kozákok megfutamították az arkebuzos reitereket (ismét egy remek dobás morálra), akik a következő körben lefutottak a csatatérről, mivel konzekvensen itt is teljes mozgással menekültek alap mozgás helyett (teljes mozgást csak a következő körben kell megtenniük, ha nem sikerül újjászervezni őket a parancsnoknak) és kikerültek a parancsnok 20 cm-es parancs kiadási sugarából.

A 3. forduló végére több parancsnok is 

veszélyes helyzetbe került

A svédek jobb szárnyán a páncélos reiterek összecsaptak a kozákokkal, menekülésre kényszerítve őket, üldözés közben a hátvédet képező oláh könnyűlovasokat is megzavarták. A másik oláh zászló ellenben jól szerepelt és megtépázta a kissebbik arkebuzos különítményt.

A kör végén három parancsok is kellemetlen helyzetbe kerülhetett volna, mivel a menekülő egységek fedezetlenül hagyták őket az ellenség kényére - kedvére. Ha nem csak pisztoly van a fenyves előtti reitereknél...

Közel a vég

A negyedik forduló elején a svéd balszárny újjászervezésre került. A maradék arkebuzos ritterekkel végzett az oláh könnyűlovasság, bosszúból a páncélos svédek legázolták a domb védőit.

Az ötödik fordulóra az objektívák svéd kézen voltak, a még pályán lévő svéd portya valamivel nagyobb erőt képviselt ellenfelénél, de a szerencse szeszélyéből még akár meg is változhatott volna a helyzet, az idő azonban közbeszólt. Közös megegyezéssel felhagytunk a harccal.

Csatajelentés - Töltsetek legények!

Kozákok vs Svéd Királyság

"Ezerhatszáznegyvenhét. Különös esztendő. Égen és földön különféle jelek rendkívüli csapásokat és eseményeket jósoltak.

Az akkori krónikások szerint tavasszal a Vad Mezőkről hallatlan tömegekben özönlött fel a sáska, elpusztítva vetést és rétet, ami a tatár betörések előhírnöke volt. Nyáron teljes napfogyatkozás volt, majd üstököscsillag jelent meg az égen. Varsóban a város fölött úszó fellegekben sírdombot és tüzes keresztet láttak. Az emberek böjtöltek, és alamizsnát osztogattak, mert sokan azt állították, hogy döghalál jön az országra, s kiveszejti az emberi nemet. Végül olyan enyhe tél következett, amilyenre a legvénebb emberek sem emlékeztek. A déli vajdaságokban a vizek be sem fagytak, ellenben az olvadozó hótól naponta felduzzasztva, kiléptek medrükből, s elöntötték a környéket. Sűrű esőzések jártak. A felázott sztyepp egyetlen hatalmas morotvává változott, délben pedig oly erősen tűzött a nap, hogy a Vad Mezőkön, a braclawi vajdaságban - csodák csodájára! - december közepén zöld fű borította a sztyeppet és a legelőket. A méhesekben a rajok nyüzsögni, dongani kezdtek, a tanyákon bőgött a jószág. Mivel pedig a természet rendje szemlátomást így felborult, a Ruténföldön mindenki rendkívüli eseményeket várt, s nyugtalan lelkét és szemét főleg a Vad Mezők felé fordította, mert onnan könnyebben jöhetett a baj, mint bármely más vidék felől.

Pedig a Vad Mezőkön semmi különös nem történt, nem is voltak ott másminő harcok és csatározások, mint amelyek rendszerint folytak, s amelyekről csak a keselyű, vércse, holló és a mező vadja tudott.

Mert hát ilyenek voltak azok a Vad Mezők. Délnek, a Dnyeper felől valamivel Czehrynen, a Dnyeszter felől pedig Humanyon túl már megszakadtak az emberi települések utolsó nyomai is, még távolabb már csak tavak terjengtek, a tenger felé pedig nem volt más, mint sztyepp és sztyepp, melyet keret gyanánt fogott közre a két folyó. A Dnyeper ívében a Nyizsen, a porogon túl még pezsgett a kozák élet, ellenben a Mezők mélyén már senki sem tanyázott, legfeljebb itt-ott a part mentén mint sziget a tengerben zöldellt egy-egy gyepű. A föld de nomine a Köztársaságé volt, de teljesen puszta. A Köztársaság megengedte a tatároknak, hogy ott legeltessék jószágaikat, mivel azonban a kozákok ennek gyakran ellene szegültek, a legelők gyakorta csataterekké váltak.

Hány csatát vívtak ott, hány ember esett el, soha senki meg nem számolta, fel nem jegyezte. Csak a keselyűk, vércsék és hollók látták, aki azonban távolról hallotta a szárnycsattogást, károgást, vagy egy hely fölött keringő madárrajt látott, az tudta, hogy ott temetetlen emberi hullák vagy csontok hevernek... Úgy vadásztak emberekre a magas fűben, akár farkasra vagy antilopra. S vadászott mindenki, aki akart. A törvény üldözte ember a vad pusztába menekült, a jószágot fegyveres pásztor őrizte, a lovagok kalandot, a latrok zsákmányt kerestek ott. A kozák tatárra, a tatár kozákra vadászott. Olykor egész fegyveres csapatok őrizték a gulyákat a támadókkal szemben. Puszta volt ez a sztyepp, s mégis tele veszedelemmel, csendes, de egyszersmind fenyegető, nyugodt, de tele tőrvetéssel. Vad volt nemcsak a Vad Mezők, hanem a vad lelkek miatt is."

Henryk Sienkiewicz: "Tűzzel-vassal"

Pénteken sikerült összehoznunk egy csatát Matusyval a D21-ben. A nemrég elkészült kozákjai és a svéd zsoldban harcoló lovasaim csaptak össze az "Őrjárat" küldetés szerint - mindkét oldal generálisai patrolokat küldtek ki a vonuló seregek védelmére, s a sors úgy hozta, hogy két csapat egymásra bukkant, miközben az ellenség és hasznos információk (domborzat, védhető pontok, ivóvíz és élelem) után kutattak.

A játéktér 120 x 120 cm nagyságú, a középvonaltól 30-30 cm-re állhatnak fel a seregek, három felderítendő pont (a képen sárga kristályok) található, melyek 10 centiméteren belülről deríthetők fel a kör végén. A felderítés magában nem elég egy döntő győzelemhez, hasznos és kívánatos, ha szétverjük az ellenséges portyát.

Kozák erők / 9 FSP:

Ezredes (nagyon tehetséges, 4 parancs ponttal)
8 talp "molojci" vagyis kozák legények, csóró felük lándzsával, módosabb felük rossz minőségű tűzfegyverrel
4 talp lajstromos kozák legény jó minőségű tűzfegyverrel
2 talp felderítő rossz minőségű tűzfegyverrel
2 szekér, az egyiken kézi ágyú
3 talp lovasított kozák legény rossz minőségű tűzfegyverrel

Svéd erők / 9 FSP:

Ezredes (tapasztalt svéd veterán, 3 parancs ponttal)
5 talp veterán páncélos zsoldos reiter - pisztollyal
2 talp veterán arkebuzos zsoldos reiter - arkebuzzal
3 talp veterán arkebuzos zsoldos reiter - arkebuzzal
4 talp veterán dragonyos - félmuskétával

A svéd lovas csapat nagyobb felderítési potenciállal bírt, már viszonylag korán észrevették a nyikorgó szekerek mellett vonuló talpas hordát, ezért 3 századnyi arkebuzos rajtár előrenyargalt, hogy biztosítsa a pálya jobb szélén található felderítési pontot. A kozákok számára létfontosságú jól védhető állás kialakítása, ezért úgy tervezik meg útvonalukat, hogy ha lehet mindig legyen a közelben valami védelemre alkalmatos terep, különleges szabályuknak köszönhetően már rögtön az összecsapás elején birtokukba került egy domb - a játék további részében innen és a szekerek mögül szórták az áldást. A kozák jobb szárnyat a domb védelmét (közelharcban előnyt jelent) élvező 8 talpnyi molojci biztosította, hátuk mögött ugrásra készen lándzsás társaik, akik szükség esetén előre siethetnek és megkísérelhetik felfogni egy lovasroham erejét. A középhadat a kiváló lajstromos kozákok adták, akik a második körtől már a felállított szekérvár védelmét és tűzerejét is magukénak tudhatták.

A svéd bal szárnyon a dragonyosoknak igyekezniük kellett tüzelőállást foglalni a domb előtt, így félmuskétáikkal még időben felpuhíthatnák a dombon berendezkedett védőket, hogy egy sikeres rohammal elsöpörhesse őket a páncélos reiter osztag. A jobb szárnyon sikeres felderítést végrehajtó arkebuzosok feladata a kozák lovasság féken tartása, megtörése volt.

Az első két kör mindkét részről főként a pozíciók elfoglalásával telt, kozák részről felbukkantak az erdő mögött rejtőzködő felderítőik, a svédek szerencséjére már létszámuk sem volt elég, hogy rémületet keltsen a sokat látott veteránokban.

A svéd jobb szárnyon az arkebuzosok megindultak a kozák felderítők ellen, akik jó orvlövészek és így fájó tüskét jelenthetnek a sereg oldalában. A bal szárnyon lévő arkebuzosok a meredek domboldalon nem tudtak volna leereszkedni, ezért inkább csatlakoztak a kozák főerők elleni támadáshoz. A középhad páncélos reiterei és a dragonyosok megközelítették a kozák állásokat. A kozákok golyózáporral árasztották el a felvonuló svédeket, amit a dragonyosok viszonoztak. A páncélos reiterek egy egész századot vesztettek, rendezetlen hátrálásba fogtak, amin a csapathoz csatlakozó ezredes csak három kör alatt tudott felülkerekedni (két körben 10-est dobtam 10 oldalú kockán - a legrosszabb eredmény, a harmadikban 8-ast, de szerencsére az ezredes parancspontért javította a morál értékét).

A játék fennmaradó részében a svéd balszárnyon a kozák felderítők szétlőtték az arkebuzosokat,  a dragonyosok tűzpárbajt vívtak a kozák legényekkel, a kozák lovasok megküzdöttek a jobb szárny arkebuzos reitereivel, és döntő eseményként a páncélos reiterek rohama vérbe fulladt az ólomzáporban.

Szomorú nap volt a svédeknek: szinte a teljes patrolt szétverték a kozákok, míg ők maguk egy századot sem veszítettek.