Csatajelentés - Töltsetek legények!

Kozákok vs Svéd Királyság

"Ezerhatszáznegyvenhét. Különös esztendő. Égen és földön különféle jelek rendkívüli csapásokat és eseményeket jósoltak.

Az akkori krónikások szerint tavasszal a Vad Mezőkről hallatlan tömegekben özönlött fel a sáska, elpusztítva vetést és rétet, ami a tatár betörések előhírnöke volt. Nyáron teljes napfogyatkozás volt, majd üstököscsillag jelent meg az égen. Varsóban a város fölött úszó fellegekben sírdombot és tüzes keresztet láttak. Az emberek böjtöltek, és alamizsnát osztogattak, mert sokan azt állították, hogy döghalál jön az országra, s kiveszejti az emberi nemet. Végül olyan enyhe tél következett, amilyenre a legvénebb emberek sem emlékeztek. A déli vajdaságokban a vizek be sem fagytak, ellenben az olvadozó hótól naponta felduzzasztva, kiléptek medrükből, s elöntötték a környéket. Sűrű esőzések jártak. A felázott sztyepp egyetlen hatalmas morotvává változott, délben pedig oly erősen tűzött a nap, hogy a Vad Mezőkön, a braclawi vajdaságban - csodák csodájára! - december közepén zöld fű borította a sztyeppet és a legelőket. A méhesekben a rajok nyüzsögni, dongani kezdtek, a tanyákon bőgött a jószág. Mivel pedig a természet rendje szemlátomást így felborult, a Ruténföldön mindenki rendkívüli eseményeket várt, s nyugtalan lelkét és szemét főleg a Vad Mezők felé fordította, mert onnan könnyebben jöhetett a baj, mint bármely más vidék felől.

Pedig a Vad Mezőkön semmi különös nem történt, nem is voltak ott másminő harcok és csatározások, mint amelyek rendszerint folytak, s amelyekről csak a keselyű, vércse, holló és a mező vadja tudott.

Mert hát ilyenek voltak azok a Vad Mezők. Délnek, a Dnyeper felől valamivel Czehrynen, a Dnyeszter felől pedig Humanyon túl már megszakadtak az emberi települések utolsó nyomai is, még távolabb már csak tavak terjengtek, a tenger felé pedig nem volt más, mint sztyepp és sztyepp, melyet keret gyanánt fogott közre a két folyó. A Dnyeper ívében a Nyizsen, a porogon túl még pezsgett a kozák élet, ellenben a Mezők mélyén már senki sem tanyázott, legfeljebb itt-ott a part mentén mint sziget a tengerben zöldellt egy-egy gyepű. A föld de nomine a Köztársaságé volt, de teljesen puszta. A Köztársaság megengedte a tatároknak, hogy ott legeltessék jószágaikat, mivel azonban a kozákok ennek gyakran ellene szegültek, a legelők gyakorta csataterekké váltak.

Hány csatát vívtak ott, hány ember esett el, soha senki meg nem számolta, fel nem jegyezte. Csak a keselyűk, vércsék és hollók látták, aki azonban távolról hallotta a szárnycsattogást, károgást, vagy egy hely fölött keringő madárrajt látott, az tudta, hogy ott temetetlen emberi hullák vagy csontok hevernek... Úgy vadásztak emberekre a magas fűben, akár farkasra vagy antilopra. S vadászott mindenki, aki akart. A törvény üldözte ember a vad pusztába menekült, a jószágot fegyveres pásztor őrizte, a lovagok kalandot, a latrok zsákmányt kerestek ott. A kozák tatárra, a tatár kozákra vadászott. Olykor egész fegyveres csapatok őrizték a gulyákat a támadókkal szemben. Puszta volt ez a sztyepp, s mégis tele veszedelemmel, csendes, de egyszersmind fenyegető, nyugodt, de tele tőrvetéssel. Vad volt nemcsak a Vad Mezők, hanem a vad lelkek miatt is."

Henryk Sienkiewicz: "Tűzzel-vassal"

Pénteken sikerült összehoznunk egy csatát Matusyval a D21-ben. A nemrég elkészült kozákjai és a svéd zsoldban harcoló lovasaim csaptak össze az "Őrjárat" küldetés szerint - mindkét oldal generálisai patrolokat küldtek ki a vonuló seregek védelmére, s a sors úgy hozta, hogy két csapat egymásra bukkant, miközben az ellenség és hasznos információk (domborzat, védhető pontok, ivóvíz és élelem) után kutattak.

A játéktér 120 x 120 cm nagyságú, a középvonaltól 30-30 cm-re állhatnak fel a seregek, három felderítendő pont (a képen sárga kristályok) található, melyek 10 centiméteren belülről deríthetők fel a kör végén. A felderítés magában nem elég egy döntő győzelemhez, hasznos és kívánatos, ha szétverjük az ellenséges portyát.

Kozák erők / 9 FSP:

Ezredes (nagyon tehetséges, 4 parancs ponttal)
8 talp "molojci" vagyis kozák legények, csóró felük lándzsával, módosabb felük rossz minőségű tűzfegyverrel
4 talp lajstromos kozák legény jó minőségű tűzfegyverrel
2 talp felderítő rossz minőségű tűzfegyverrel
2 szekér, az egyiken kézi ágyú
3 talp lovasított kozák legény rossz minőségű tűzfegyverrel

Svéd erők / 9 FSP:

Ezredes (tapasztalt svéd veterán, 3 parancs ponttal)
5 talp veterán páncélos zsoldos reiter - pisztollyal
2 talp veterán arkebuzos zsoldos reiter - arkebuzzal
3 talp veterán arkebuzos zsoldos reiter - arkebuzzal
4 talp veterán dragonyos - félmuskétával

A svéd lovas csapat nagyobb felderítési potenciállal bírt, már viszonylag korán észrevették a nyikorgó szekerek mellett vonuló talpas hordát, ezért 3 századnyi arkebuzos rajtár előrenyargalt, hogy biztosítsa a pálya jobb szélén található felderítési pontot. A kozákok számára létfontosságú jól védhető állás kialakítása, ezért úgy tervezik meg útvonalukat, hogy ha lehet mindig legyen a közelben valami védelemre alkalmatos terep, különleges szabályuknak köszönhetően már rögtön az összecsapás elején birtokukba került egy domb - a játék további részében innen és a szekerek mögül szórták az áldást. A kozák jobb szárnyat a domb védelmét (közelharcban előnyt jelent) élvező 8 talpnyi molojci biztosította, hátuk mögött ugrásra készen lándzsás társaik, akik szükség esetén előre siethetnek és megkísérelhetik felfogni egy lovasroham erejét. A középhadat a kiváló lajstromos kozákok adták, akik a második körtől már a felállított szekérvár védelmét és tűzerejét is magukénak tudhatták.

A svéd bal szárnyon a dragonyosoknak igyekezniük kellett tüzelőállást foglalni a domb előtt, így félmuskétáikkal még időben felpuhíthatnák a dombon berendezkedett védőket, hogy egy sikeres rohammal elsöpörhesse őket a páncélos reiter osztag. A jobb szárnyon sikeres felderítést végrehajtó arkebuzosok feladata a kozák lovasság féken tartása, megtörése volt.

Az első két kör mindkét részről főként a pozíciók elfoglalásával telt, kozák részről felbukkantak az erdő mögött rejtőzködő felderítőik, a svédek szerencséjére már létszámuk sem volt elég, hogy rémületet keltsen a sokat látott veteránokban.

A svéd jobb szárnyon az arkebuzosok megindultak a kozák felderítők ellen, akik jó orvlövészek és így fájó tüskét jelenthetnek a sereg oldalában. A bal szárnyon lévő arkebuzosok a meredek domboldalon nem tudtak volna leereszkedni, ezért inkább csatlakoztak a kozák főerők elleni támadáshoz. A középhad páncélos reiterei és a dragonyosok megközelítették a kozák állásokat. A kozákok golyózáporral árasztották el a felvonuló svédeket, amit a dragonyosok viszonoztak. A páncélos reiterek egy egész századot vesztettek, rendezetlen hátrálásba fogtak, amin a csapathoz csatlakozó ezredes csak három kör alatt tudott felülkerekedni (két körben 10-est dobtam 10 oldalú kockán - a legrosszabb eredmény, a harmadikban 8-ast, de szerencsére az ezredes parancspontért javította a morál értékét).

A játék fennmaradó részében a svéd balszárnyon a kozák felderítők szétlőtték az arkebuzosokat,  a dragonyosok tűzpárbajt vívtak a kozák legényekkel, a kozák lovasok megküzdöttek a jobb szárny arkebuzos reitereivel, és döntő eseményként a páncélos reiterek rohama vérbe fulladt az ólomzáporban.

Szomorú nap volt a svédeknek: szinte a teljes patrolt szétverték a kozákok, míg ők maguk egy századot sem veszítettek.