II. Rákóczi György fejedelem serege változatos eredetű egységek zajos és fegyelmezetlen összessége. Egyebek mellett megtalálhatók benne a kopjával felfegyverzett alakulatok - az elit udvari lovasságtól kezdve egészen a nemesi vármegyék népes felkelő csapataiig.
Az erdélyi portyázó különítményeket általában a főként íjakkal és karabélyokkal felszerelt könnyűlovasság vezeti, ezen csapatok minősége igen változatos, az udvari lovasság mellett székelyek, sőt moldvai és oláh kurtányos zsoldosok is akadnak soraikban. Számos dragonyos mintára felszerelt alakulat is képviselteti magát: mindenekelőtt a vitézségükről híres hajdúk (alkalmasint gyalogosként is harcolnak), továbbá a székelyek és nem utolsó sorban a kimondottan dragonyosként harcoló külföldi zsoldosok.
A gyalogságot a mindig lázongó szemenek, a német muskétások, a gyalog hajdúk, valamint a főként közelharcra felkészült udvari gyalogok alkotják. Az erdélyiek kozák szövetségeseikre, sőt lengyel zsoldosokra is támaszkodhatnak. A ritkaságszámba menő tüzérség, a fegyelem hiánya és a parancsnoki szervezet elégtelensége képezik a sereg gyenge pontjait.
A harctéren Haller Gábor Nagyvárad és Jenő erősségeinek várkapitánya által lejegyzett szabályokat követve hajtják végre hadműveleteiket az erdélyi csapatok - ennélfogva előnyben részesítik a rajtaütést és mindig törekednek az előnyös, magaslati pozíció megszerzésére. Ezredeik, melyeket "seregnek" neveznek, ugyan kisebbek, mint más hadseregekben, de Rákóczi tisztjei rendszerint nagyobb számban vethetik be őket ellenségeiknél. Az erdélyieknek nem erőssége a szabályos ütközet, de mesterei a "kis háborúnak" (portyázó hadviselés) és felülmúlhatatlanul élnek a meglepetés erejével.
Az eredeti, szépen illusztrált, angol nyelvű pdf letölthető innen:
Know Your Enemy -Transylvania
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése