Ismerd az ellenségedet! - Német-római Birodalom

Miután vereséget szenvedett a harminc éves háborúban lényegesen csökkent a birodalmi haderő létszáma. Néhány alakulatot a török határra vezényeltek, mások a spanyol hadsereg itáliai és németalföldi harcait támogatták. Mindösszesen 9 gyalogezred, 9 vértes ezred, és egy dragonyos ezred maradt továbbra is szolgálatban, valamint az állandó határvédő erők a török határon.

Ezen megoldásnak köszönhetően a Birodalom számos tapasztalt katonát és tisztet tartott szolgálatban, akik egy esetleges konfliktus esetén az új hadsereg magját képezhették. Amikor 1656-ban megszületett a döntés, hogy egy expedíciós hadtestet küldenek Lengyelországba, a meglévő egységek alkották a magját. A svéd ellenes koalícióhoz csatlakozás magától értetődően a birodalmi haderő jelentős növekedéséhez vezetett: 12 gyalogezred, 10 vértes ezred és 2 dragonyos ezred vett rész csak a lengyel hadjáratban, további ezredek harcoltak (a lengyel kontingens mellett) Svéd Pomerániában és Dániában.

A birodalmi parancsnokok tüzérség által támogatott, erős és jól vezetett gyalogezredekre támaszkodhatnak a harctéren. A lovasság a svéd és brandenburgi reiterekhez hasonlóan felszerelt vértesekből állt, köztük számosan a harminc éves háborúban is harcolt "régi ezredek" veteránjai. A dragonyosok fontos szerepet játszottak a lovas portyák támogatásában és az utánpótlási vonalak biztosításában.  

A Bécsből érkezett parancsok világosak: el kell kerülni a jelentős, tervezett csatákat megőrizve a birodalmi sereg erejét. A toborzási helyüktől távol harcoló alakulatok számára komoly problémát okoz a dezertálás, ami lényegesen csökkentheti a hadjáratban résztvevő egységek létszámát. A felderítés is egyértelmű gondokkal küzd, mivel a sereg nélkülözi a könnyűlovasságot, amit nem rendeltek a lengyel frontra.

Az eredeti angol nyelvű pdf letölthető innen: Know Your Enemy - The Holy Roman Empire

Ismerd az ellenségedet! - Kozákok

A kozák haderő két fő részből állt: tapasztalt, jól felszerelt, fegyelmezett molojcikból (legényekből), valamint vakmerő, de fegyelmezetlen és könnyen pánikba eső gyülevész hadból. Ha a kozák seregről esik szó, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy hadműveletei során mindenkor szekértáborra támaszkodott, ami nagyszámú, ló vontatta, ágyúkkal és puskákkal zsúfolt szekérből állt és egyfajta mozgatható erődként szolgált. A szekerek mögül szinte bármelyik ellenféllel eséllyel bocsátkozhatott harcba a roppant tűzerővel rendelkező kozák gyalogság. A lengyel vagy a török lovasság nem jelentett fenyegetést a kozákokra. Kizárólag a tüzérség támogatta, nyugati tipusú gyalogságtól tartottak, mert jelentősebb tűzerővel bírt náluk.

A kozák gyülevész had mindig talányosnak bizonyult - olykor önfeláldozóan az utolsó emberig harcoltak, máskor az ellenséget megpillantva nyomban menekülni kezdtek pánikot és zavarodottságot keltve bajtársaik között. A kozák gyülevész had vezetése nehéz feladat, szinte lehetetlen velük manőverezni a csatéren. Másrészt, alkalmasint csupán nagy létszámuknak köszönhetően komoly harcértéket képviselhetnek. A kozák legények (molojci) főként gyalogosan harcoltak, a lovasság csak elenyésző részét képezte a haderőnek. Míg a kozák gyalogost ellenség és barát egyaránt dícsérte, a kozák lovast csak felderítési és fedezési feladatokra tartották alkalmasnak. A kozák legények egységei nagy mennyiségű lőfegyverrel és komoly tapasztalattal rendelkeztek, több hadjáratot megjárt veteránok is akadtak köztük (különösen a lajstromos kozákok között) ennélfogva a legrosszabb körülmények között is boldogulhattak, ámbár a lovasság hiánya nagyban rányomta bélyegét a kozák taktikára, ami így kizárólag a lassan mozgó szekerekkel való közeli együttműködésre alapozhatott.

Fentiekből következően a kozák sereg általában védekező pozícióból harcol, a kozák lovasság hiánya miatt egy fürgébb és mozgékonyabb ellenség alaposabban felkészülhet a csata előtt. Nem kimondottan a gyors és agresszív játékstílus kedvelőinek való sereg. A legértékesebb egységek nélkülözhetetlen együttműködése a lassú szekerészekkel, valamint a kozák gyülevész hadak nehezen irányítható bandái türelmet és körültekintést követelnek a rátermett kozák hetmantól.

Az eredeti angol nyelvű, szépen illusztrált pdf letölthető innen: Know Your Enemy - Cossacks.

Csatajelentés - Töltsetek legények!

Kozákok vs Svéd Királyság

"Ezerhatszáznegyvenhét. Különös esztendő. Égen és földön különféle jelek rendkívüli csapásokat és eseményeket jósoltak.

Az akkori krónikások szerint tavasszal a Vad Mezőkről hallatlan tömegekben özönlött fel a sáska, elpusztítva vetést és rétet, ami a tatár betörések előhírnöke volt. Nyáron teljes napfogyatkozás volt, majd üstököscsillag jelent meg az égen. Varsóban a város fölött úszó fellegekben sírdombot és tüzes keresztet láttak. Az emberek böjtöltek, és alamizsnát osztogattak, mert sokan azt állították, hogy döghalál jön az országra, s kiveszejti az emberi nemet. Végül olyan enyhe tél következett, amilyenre a legvénebb emberek sem emlékeztek. A déli vajdaságokban a vizek be sem fagytak, ellenben az olvadozó hótól naponta felduzzasztva, kiléptek medrükből, s elöntötték a környéket. Sűrű esőzések jártak. A felázott sztyepp egyetlen hatalmas morotvává változott, délben pedig oly erősen tűzött a nap, hogy a Vad Mezőkön, a braclawi vajdaságban - csodák csodájára! - december közepén zöld fű borította a sztyeppet és a legelőket. A méhesekben a rajok nyüzsögni, dongani kezdtek, a tanyákon bőgött a jószág. Mivel pedig a természet rendje szemlátomást így felborult, a Ruténföldön mindenki rendkívüli eseményeket várt, s nyugtalan lelkét és szemét főleg a Vad Mezők felé fordította, mert onnan könnyebben jöhetett a baj, mint bármely más vidék felől.

Pedig a Vad Mezőkön semmi különös nem történt, nem is voltak ott másminő harcok és csatározások, mint amelyek rendszerint folytak, s amelyekről csak a keselyű, vércse, holló és a mező vadja tudott.

Mert hát ilyenek voltak azok a Vad Mezők. Délnek, a Dnyeper felől valamivel Czehrynen, a Dnyeszter felől pedig Humanyon túl már megszakadtak az emberi települések utolsó nyomai is, még távolabb már csak tavak terjengtek, a tenger felé pedig nem volt más, mint sztyepp és sztyepp, melyet keret gyanánt fogott közre a két folyó. A Dnyeper ívében a Nyizsen, a porogon túl még pezsgett a kozák élet, ellenben a Mezők mélyén már senki sem tanyázott, legfeljebb itt-ott a part mentén mint sziget a tengerben zöldellt egy-egy gyepű. A föld de nomine a Köztársaságé volt, de teljesen puszta. A Köztársaság megengedte a tatároknak, hogy ott legeltessék jószágaikat, mivel azonban a kozákok ennek gyakran ellene szegültek, a legelők gyakorta csataterekké váltak.

Hány csatát vívtak ott, hány ember esett el, soha senki meg nem számolta, fel nem jegyezte. Csak a keselyűk, vércsék és hollók látták, aki azonban távolról hallotta a szárnycsattogást, károgást, vagy egy hely fölött keringő madárrajt látott, az tudta, hogy ott temetetlen emberi hullák vagy csontok hevernek... Úgy vadásztak emberekre a magas fűben, akár farkasra vagy antilopra. S vadászott mindenki, aki akart. A törvény üldözte ember a vad pusztába menekült, a jószágot fegyveres pásztor őrizte, a lovagok kalandot, a latrok zsákmányt kerestek ott. A kozák tatárra, a tatár kozákra vadászott. Olykor egész fegyveres csapatok őrizték a gulyákat a támadókkal szemben. Puszta volt ez a sztyepp, s mégis tele veszedelemmel, csendes, de egyszersmind fenyegető, nyugodt, de tele tőrvetéssel. Vad volt nemcsak a Vad Mezők, hanem a vad lelkek miatt is."

Henryk Sienkiewicz: "Tűzzel-vassal"

Pénteken sikerült összehoznunk egy csatát Matusyval a D21-ben. A nemrég elkészült kozákjai és a svéd zsoldban harcoló lovasaim csaptak össze az "Őrjárat" küldetés szerint - mindkét oldal generálisai patrolokat küldtek ki a vonuló seregek védelmére, s a sors úgy hozta, hogy két csapat egymásra bukkant, miközben az ellenség és hasznos információk (domborzat, védhető pontok, ivóvíz és élelem) után kutattak.

A játéktér 120 x 120 cm nagyságú, a középvonaltól 30-30 cm-re állhatnak fel a seregek, három felderítendő pont (a képen sárga kristályok) található, melyek 10 centiméteren belülről deríthetők fel a kör végén. A felderítés magában nem elég egy döntő győzelemhez, hasznos és kívánatos, ha szétverjük az ellenséges portyát.

Kozák erők / 9 FSP:

Ezredes (nagyon tehetséges, 4 parancs ponttal)
8 talp "molojci" vagyis kozák legények, csóró felük lándzsával, módosabb felük rossz minőségű tűzfegyverrel
4 talp lajstromos kozák legény jó minőségű tűzfegyverrel
2 talp felderítő rossz minőségű tűzfegyverrel
2 szekér, az egyiken kézi ágyú
3 talp lovasított kozák legény rossz minőségű tűzfegyverrel

Svéd erők / 9 FSP:

Ezredes (tapasztalt svéd veterán, 3 parancs ponttal)
5 talp veterán páncélos zsoldos reiter - pisztollyal
2 talp veterán arkebuzos zsoldos reiter - arkebuzzal
3 talp veterán arkebuzos zsoldos reiter - arkebuzzal
4 talp veterán dragonyos - félmuskétával

A svéd lovas csapat nagyobb felderítési potenciállal bírt, már viszonylag korán észrevették a nyikorgó szekerek mellett vonuló talpas hordát, ezért 3 századnyi arkebuzos rajtár előrenyargalt, hogy biztosítsa a pálya jobb szélén található felderítési pontot. A kozákok számára létfontosságú jól védhető állás kialakítása, ezért úgy tervezik meg útvonalukat, hogy ha lehet mindig legyen a közelben valami védelemre alkalmatos terep, különleges szabályuknak köszönhetően már rögtön az összecsapás elején birtokukba került egy domb - a játék további részében innen és a szekerek mögül szórták az áldást. A kozák jobb szárnyat a domb védelmét (közelharcban előnyt jelent) élvező 8 talpnyi molojci biztosította, hátuk mögött ugrásra készen lándzsás társaik, akik szükség esetén előre siethetnek és megkísérelhetik felfogni egy lovasroham erejét. A középhadat a kiváló lajstromos kozákok adták, akik a második körtől már a felállított szekérvár védelmét és tűzerejét is magukénak tudhatták.

A svéd bal szárnyon a dragonyosoknak igyekezniük kellett tüzelőállást foglalni a domb előtt, így félmuskétáikkal még időben felpuhíthatnák a dombon berendezkedett védőket, hogy egy sikeres rohammal elsöpörhesse őket a páncélos reiter osztag. A jobb szárnyon sikeres felderítést végrehajtó arkebuzosok feladata a kozák lovasság féken tartása, megtörése volt.

Az első két kör mindkét részről főként a pozíciók elfoglalásával telt, kozák részről felbukkantak az erdő mögött rejtőzködő felderítőik, a svédek szerencséjére már létszámuk sem volt elég, hogy rémületet keltsen a sokat látott veteránokban.

A svéd jobb szárnyon az arkebuzosok megindultak a kozák felderítők ellen, akik jó orvlövészek és így fájó tüskét jelenthetnek a sereg oldalában. A bal szárnyon lévő arkebuzosok a meredek domboldalon nem tudtak volna leereszkedni, ezért inkább csatlakoztak a kozák főerők elleni támadáshoz. A középhad páncélos reiterei és a dragonyosok megközelítették a kozák állásokat. A kozákok golyózáporral árasztották el a felvonuló svédeket, amit a dragonyosok viszonoztak. A páncélos reiterek egy egész századot vesztettek, rendezetlen hátrálásba fogtak, amin a csapathoz csatlakozó ezredes csak három kör alatt tudott felülkerekedni (két körben 10-est dobtam 10 oldalú kockán - a legrosszabb eredmény, a harmadikban 8-ast, de szerencsére az ezredes parancspontért javította a morál értékét).

A játék fennmaradó részében a svéd balszárnyon a kozák felderítők szétlőtték az arkebuzosokat,  a dragonyosok tűzpárbajt vívtak a kozák legényekkel, a kozák lovasok megküzdöttek a jobb szárny arkebuzos reitereivel, és döntő eseményként a páncélos reiterek rohama vérbe fulladt az ólomzáporban.

Szomorú nap volt a svédeknek: szinte a teljes patrolt szétverték a kozákok, míg ők maguk egy századot sem veszítettek.

Seregek - Megélhetési háborúskodás, avagy a Svéd Királyság seregei

A harminc éves háborúban edződött svéd hadsereg méltán számított kora egyik legjobbjának. X. Károly Gusztáv nem változtatott a sikeres előd remekművén, így az Európa csataterein harcoló svéd sereg legénysége és vezérkara nagy tapasztalattal rendelkezett, jól alkalmazta a fegyvernemek közti együttműködést, fegyelmezetten hajtotta végre a parancsokat és komoly tüzérséggel vonulhatott fel.

A hazai területektől rendszeresen távol harcoló svéd parancsnokok az utánpótlásnak és logisztikának nagy figyelmet szenteltek, de a folyamatos ellátást és a hadsereg hosszútávú fenntartását csak a meghódított területek szervezett kifosztásából tudták megoldani, ami állandó elégedetlenséget és lázongást szított. A sereg emberállományát sem tudták kizárólag a Svéd Királyság alattvalóiból feltölteni, bár komoly sorozási és kedvezményezési rendszert vezettek be, még így is szükség volt a főként protestáns államokból érkező  (német, németalföldi, skót, de akadtak franciák is) zsoldosok felbérlésére és folyamatos fizetésére.

A Lengyel-Litván Unió ellen induló fősereg a területi adottságokhoz (hatalmas távolságok, fejletlen úthálózat) alkalmazkodva főként reiterekből és dragonyosokból állt. A svéd haderő tartását biztosító gyalogság és tüzérség csak a háború kezdeti, északi szakaszában volt képes lépést tartani a lovassági alakulatokkal, később várak és városok helyőrségeként szolgáltak és csak a tervezett, jelentősebb csatákban tudtak részt venni. A kezdeti jelentős sikereknek, a hatalmas területek elfoglalásának és megszállásának az ára a svéd sereg elaprózódása volt, a szétszórt svéd egységekkel az egyre szaporodó felkelő csapatok növekvő hatékonysággal vehették fel a harcot. A támadó szerepből védekezőbe szorult svéd haderő utolsó offenzívájára az 1657. évben az Erdélyi Fejedelemséggel szövetségben került sor. Ezt követően főként megerősített pontok védelmével kívánta befolyását megtartani és fő hadszíntérként Dániára koncentrált.

A mozgékony portyázó hadviselés nem erőssége a svéd seregnek, azzal ga(rá)zdálkodik, amije van és mindezt idegen területen kénytelen a lehető legjobban kivitelezni. A svéd seregre vonatkozó különleges szabályok szerint a komoly alaki kiképzésben, sulykolásban részesült svéd egységek, a tüzérséget kivéve 2 különleges manővert hajthatnak végre és lőhetnek (szemben az átlagos 1 különleges manőver és lövéssel), fegyelmezettek, ezért az ellenség váratlan felbukkanása miatt tett moráltesztjeiket újra dobhatják. Azonban nem csak előnyökkel jár, ha valaki a svéd sereget irányítja: a kis létszámú századok miatt páncél tesztre dobott 0 eredmény után eggyel csökken az egység ereje és minden három elmenekült talp után egy veszteség pont jár, mert a kifosztott helyi lakosság, amikor csak teheti bosszút áll a betolakodókon.

A svéd seregről általánosságban elmondható, hogy létszámához képest abszolút mértékben is fejlett és képzett tisztikarral rendelkezik. A fegyelmezett és alaposan kiképzett gyalogság, valamint a korszerű és nagy létszámú tüzérség képezi a sereg gerincét. A dragonyosok ezen gerinc mozgékonyabb, jól helyezkedő, de gyalogosan harcoló részét adják, lovas harcra nem alkalmasak. A lovasság kizárólag különféle reiterekből, vagyis  lassú, zárt rendben manőverező és harcoló nehéz lovas alakulatokból áll: sima "bőrös-pisztolyos"(alap), páncélos (védettebb), arkebuzos (messzebb lőhet), és ezek változatai, például a páncélos arkebuzos, történelmileg helyesen lehet nemzeti és zsoldos reitereket is verbuválni.

A svédek két portya listát kaptak a "Tűzzel-vassal" szabálykönyvben, a hírek szerint a hamarosan megjelenő "Özönvíz" kiegészítőben az adott korszakhoz módosítják őket. Ezeken felül szabadon elérhető a "Legyőzhetetlenek" lista, ami a Dániában beavatkozó veterán svéd csapatok hadrendjét tükrözi. Röviden jellemezve őket: a portyák alapját a reiterek képezik, őket lehet további reiterekkel, esetleg dragonyosokkal és muskétásokkal (ez esetben ezredágyúkkal is) kiegészíteni, nagyon hasznos segítséget nyújthatnak a tisztek.

Az egységekről részletesebben:

Reiterek (rajtárok):

Két alaptípusa a nemzeti és a zsoldos. A nemzeti, vagyis svéd és finn legénységű századok lehetnek páncélosak, bár nem jellemző, egyébként minden tulajdonságukban megegyeznek a zsoldos századokkal, egyet kivéve: nem lehet arkebuzzal felszerelni őket. Veterán nemzeti reiterek is léteznek. A zsoldosok hozhatnak arkebuzt, így javul a tűzerő és a lőtáv valamicskét, de lőfegyveres gyalogsággal így sem érdemes tűzpárbajba bonyolódniuk, lehetnek páncélosak és sok veterán század is van köztük. Nehéz lovasok, ez üldözésénél, menekülésnél, manőverezésnél hátrányos.

Karakolozhatnak - soronként felvonulnak és elsütik a pisztolyukat, arkebuzukat az ellenségre, majd visszatérnek a kiindulási helyükre.  Lőhetnek rohamban, vagyis kis szerencsével veszteséget okozhatnak mielőtt összecsapnak a megrohamozott alakulattal, nagy szerencsével megfutamíthatják azt. A közelharcban is használhatják a pisztolyaikat, ami növeli a sebzés esélyét, valamint jó taktikai fegyelmüknek köszönhetően előnyben vannak a közelharc eredményének kiszámításakor. A védettségük elég jó, a páncélosoké nagyon jó. Használható lovasok, de csodát ne várjunk tőlük.

Dragonyosok:

Lovasított gyalogság, ami mozgékony, amíg lovon van, de lovasként nagy hátrányban van ellenfeleivel szemben. Lóról szállva hatékonyan harcol a félmuskétájával - kiképezték ellenmenetelésre (első sor lő, hátramegy, második felfejlődik lő...) és össztűzre (mindenki egyszerre süti el a félmuskétát, a golyózápor demoralizáló hatása hasznos lehet). Kiváló védhető tereppontok elfoglalásában és megtartásában. Amennyiben egyik századukat hátrahagyják a lovak őrzésére, visszaszállhatnak, hogy mozgékonyabbak legyenek. Veteránjaik jobban harcolnak.

Gyalogság:

Svéd módira a megszokott nemzeti - zsoldos kettősség itt is megtalálható. A nemzeti gyalogos egységek pikások vagy muskétások. Veterán nincs köztük. Pikás-lőfegyveres formációt alkothatnak, a pikásoknak jó taktikai fegyelmük van (előny a közelharc eredményénél), a muskétások képesek ellenmenetelni és össztüzet lőni, muskétáik miatt elég távolra és hatékonyan.  Páncélzat nem jellemző. Védelmi állásokat alakíthatnak ki hordozható eszközökkel (cheval de frise - tüskés ló).

A zsoldos gyalogos ezredek képességei nagyjából megegyeznek a fentiekkel, fő különbség, hogy veteránok is akadnak köztük és kétféle felszerelésük lehet: régi típusú - páncélos, sisakos pikásokkal, spanyol muskétás lövészekkel (akik fegyverük miatt nem tudnak össztüzet lőni, de messzebbre és hatékonyabban lőnek) és új típusú, ami a legénység származásától eltekintve mindenben azonos a nemzeti ezredekkel. Portya szinten csak muskétások hozhatók.

Tüzérség:

Portya szinten a könnyű ütegek, vagyis az ezredágyúk állnak rendelkezésre, melyből akár kettő is hozható. Egyébként közepes tüzérségként léteznek 6 és 12 fontos ágyúk is, komoly tűzerővel és lőtávval. A tüzérség nagyon sérülékeny, de ha vigyáznak rá és jól használják rendkívüli pusztítást képes okozni.

Összegzésként elmondható, hogy a Svéd Királyság hadereje tervezett csatákhoz kiváló, a gyalogsága jól szervezett, tapasztalt és kiváló tisztek vezetik, nagy tűzerővel rendelkezik mind a gyalogsági tűzfegyvereket, mind a tüzérséget tekintve. Lovassága közepesen erős, a legtöbb feladat ellátására alkalmas, de nem kiváló. A legnagyobb gondot az alacsony létszám és a gyenge manőverezhetőség, mozgékonyság jelenti.

Kedvcsináló - "Özönvíz" bemutatkozó video

Az "Özönvíz" kiegészítő angol kiadását megelőzően készült hangulatos bemutatkozó filmben hallható szöveg magyarul:

"1655 nyarán viharfelhők gyülekeznek a Lengyel-Litván Unió felett. A kozák felkelés ellen már jó néhány éve háború folyik, 1654-ben Moszkva minden erejével lecsapott Litvániára és most új ellenség kél északon: a Svéd Királyság. A népes svéd sereg, soraiban a harminc éves háborút is megjárt veteránokkal a merész és ambiciózus X. Károly Gusztáv király vezérletével váratlanul lecsap a kivéreztetett Unióra. A svéd diadalmenet láttán Brandenburg, a lengyel király vazallusa, árulás mellet dönt és a svédek szövetségeseként szembefordul urával. Délről másik fenyegetés közeleg a II. Rákóczi György vezette Erdélyi Fejedelemség támadó csapatainak képében. Az állandó konfliktusok közepette meggyengült nemesi Köztársaság az összeomlás szélén tántorog... úgy tűnik a legkisebb kudarc elég és az ellenség özöne ellepi az országot. A nemesi felkelés megadja magát. Varsó elesik. II. János Kázmér király Sziléziába menekül. A sorozatos vereségektől demoralizált sereg csatlakozik a győzedelmes svédekhez..."

"Időközben, a háború menete lassan megfordulni látszik: Gdansk védői makacsul ellenállnak, egyre több nemesekből és parasztokból álló csoport folytat gerilla harcot a betolakodók ellen, és számos lengyel alakulat pártol vissza a svéd oldalról. A svédek Brandenburg és Erdély támogatását magukénak tudva, nagyszámú hadaikkal alaposan berendezkedtek lengyel és litván földön, nem szándékoznak könnyen feladni, amit eddig megszereztek. De az emelkedő áradatot nem lehet megállítani: a gerilla harc erősödik, reguláris alakulatok állnak át a svédektől, a király visszatér és megkezdődik a háború."

"Az "Özönvíz" a "Tűzzel-vassal" történelmi wargame első kiegészítője, amely a fenti eseményekre fókuszál és számos változást és új elemet hoz a játékba. Mindenekelőtt három új hadsereg kerül bemutatásra: Erdély, Rákóczi fejedelem serege délről érkezik, ahol zsákmányszerző portyázói dúlják a vidéket, míg főereje a svéd szövetségesekkel keresi a találkozást. A Német-római Birodalom, katonáinak régi elszámolni valójuk van a svédekkel, a harminc éves háborúban elszenvedett vereségeik még mindig frissen élnek az emlékezetükben. Tapasztalt tábornokok vezetésével birodalmi vértesek és dragonyosok érkeznek az Unió és Dánia megsegítésére. Éljen soká a császár! Brandenburg nagy-választófejedelme trükkös játszmát folytat a háborús felek között manőverezve. A brandenburgi-porosz hadsereg értékes tapasztalatokat szerez Lengyelország, Poroszország és Dánia csataterein. Új európai hatalom van felemelkedőben."

"Minden most megjelenő sereg gyönyörű illusztrációkkal és alapos történelmi háttérrel kerül bemutatásra. A konfliktus főbb szereplőinek hadseregei, legyen az a svéd vagy a lengyel-litván a korszak sajátosságainak megfelelően átszervezésre került. Mindkét sereg új portya és hadosztályszintű sereglistákat kapott, továbbá az "Özönvíz" kiegészítő tíz új portya szcenáriót is tartalmaz. A kick starteres kampányban új elérhető célok is... .... Fogadd el a kihívást, válassz oldalt, légy része a történelemnek! "Özönvíz", Északi Háború 1655-1660!"

    

Ismerd az ellenségedet! - Svéd Királyság

Tűzerő és fegyelem a svéd hadigépezet fő erősségei. A svéd gyalogság tűzokádó négyszögei valódi kihívás elé állítják bármely ellenséget. A svéd gyalogság ereje az össztűz lövésen és a számos ezredágyú biztosította tűztámogatáson alapul. Semelyik másik hadsereg gyalogsága sem képes felérni a svéddel. A jól képzett és fegyelmezett reiterek a játék legtöbb lovassága számára kemény diónak bizonyulnak. A lovasságot általában számos és jól képzett dragonyos egység támogatja. Ezt egészíti ki egy kiváló parancsoki rendszer és a nagyszámú és erős egységekből álló tüzérség.

Íme a tökéletes hadsereg? Sajnos nem. A svéd had lassú és nem manőverezik könnyedén. Méretes egységeinek nagy és puszta területre van szüksége a felvonuláshoz, mitöbb a svédek felderítése viszonylag gyenge, ennek köszönhetően ellenségeik gyakran már a csata kezdete előtt kimanőverezik őket. Ha meglepik vagy kifogynak a lőszerből, még egy kisszámú, de gyors és agresszív ellenség is könnyedén elbánik velük. Hiányt szenvednek a gyors és jól manőverező könnyűlovasság terén, melynek szerepét változó sikerrel a reiterek próbálják betölteni. A svéd hadsereg majd minden alkalommal támadó félként, idegen területen harcol - ennek eredeményeként általában jó harckészségű, de kis létszámú egységekből áll.

Az eredeti, szépen illusztrált angol nyelvű pdf letölthető: Know your Enemy - Kingdom of Sweden

Kedvcsináló - "Tűzzel-vassal" bemutatkozó video

A "Tűzzel-vassal" szabálykönyv angol kiadását megelőzően készült hangulatos bemutatkozó filmben látható feliratok magyarul:

"A Lengyel-Litván Unió a XVII. század folyamán minden határán ellenséges támadással nézett szembe... svédek... Moszkva... kozákok... ottomán törökök... tatárok... a tűz és vas százada volt a "Tűzzel-vassal" történelmi wargame szabályrendszer kora.  6 sereg - többféle játék szint - történelmi háttér - innovatív szabályok - történelmileg hiteles hadszervezet."