2015. február 28., szombat

Ismerd az ellenségedet! - Moszkvai Cárság


A muszkoviták ereje mindig is a nagy tömegekben és a keménységben rejlett. Így van ez a "Tűzzel-vassal" szabályrendszerben is. A moszkvaiak nem teljesítenek túl jól a küzdelmekben - egységeik általában gyengén képzettek és rosszul felszereltek, középszerű parancsnokok vezetése alatt. Csak az új mintájú egységek tűnnek ki: kétség sem fér hozzá, hogy a szoldátok (zsoldos gyalogosok) és a rajtárok alkotják a moszkvai sereg legjobb alakulatait. Fenti hiányosságai ellenére mégis roppant nehéz legyőzni a Moszkvai Cárság seregét.

Az irreguláris bojár lovasságot könnyű megverni és pánikba ejteni, azonban a gyalogság híres elszántságáról. A muszkovita gyalogosok, különösen a "sztrelecek" bátorsága és közelharci képességei elismerésre méltó. A chevaux de fries-ek (fríz ló - lovasság elleni, karókkal védett, mozgatható állvány) és "gulyaly gorod" (vándorló város) néven ismert fa palánkok mögül harcoló nagy gyalogsági négyszögeik nagyon kemény ellenfelek, különösen a főként lovas seregeknek. A muszkoviták komoly problémát okoznak a lengyeleknek és a tatároknak. Hasonlóképpen kemény ellenfelek lehetnek a törökök számára is, hacsak nem vetnek be nagyszámú fegyelmezett gyalogságot (mint például a janicsárok). Azonban a svédek könnyedén felülkerekedhetnek a moszkvaiakon, köszönhetően utóbbiak svéd ellenfelükhöz viszonyítottan gyengébb kiképzésének és tűzerejének. Egy biztos: a Moszkvai Cárság ellenségei komoly létszámfölénnyel kénytelenek szembenézni a harcmezőn, ami különösen a Lengyel-Litván Unió és a svédek esetében látványos.


A XV-XVI. századi előzményekre visszatekintő (bojár lovasság és sztrelecek) és az új mintájú egységeken az orosz cári sereg számos kontingenst vonultat fel a meghódított nemzetek soraiból: kozákok, kalmükök, baskírok és tatárok. Ennél fogva a muszkovita hadsereg különféle csapatok összessége, melyek közül az adott célra legalkalmasabbak kiválaszthatók. A cári sereg másik említésre méltó erőssége a tüzérség, bár taktikája roppant egyszerű volt: az ágyúk kiépített állásokból lőttek, nem működtek együtt más egységekkel, de már pusztán a számuknál fogva biztos hatást gyakoroltak az ellenségre. A győzelem érdekében a moszkvai haderőt irányító játékosnak ki kell használni fő erősségeit: a nagy tömeget és a kemény gyalogságot.

Az eredeti, szépen illusztrált, angol nyelvű pdf letölthető: Know Your Enemy - Muscovy 

2015. február 21., szombat

Ismerd az ellenségedet! - Krími Tatár Kánság


"Oly dolog a tatárokkal harcolni, mint az égen szálló madarakat üldözni..." - tartja a mondás, remekül ábrázolva a Krími Kánság haderejének jellegzetes harcmodorát. A tatárok az "üss rajta és állj odébb" taktikák mesterei. Könnyedén felzárkózva, nyílzáport zúdítanak ellenfelükre, majd attól függően, hogy meg tudták-e törni lövészetükkel, megrohamozzák a rendezetlen ellenséges sorokat, pánikot keltve és kardélre hányják őket, vagy gyorsan visszavonulnak.

Mozgékonyságuknak és sebességüknek köszönhetően a tatár lovasság a legtöbb ellenséges lovas alakulat számára elérhetetlen. Mielőtt a lassú nyugati típusú lovasság (reiterek), vagy a fegyelmezetlen feudális alapon szervezett lovasság (lengyel nemesi felkelés, vagy muszkovita bojárok) támadni tudna, már körülvették és a becsapódó nyilak záporában részben meg is törték őket. A tatárok hírhedt könyörtelensége, kegyetlensége és aljassága, pánikot és rettegést kelt más hadseregek irreguláris egységeiben.


Sajnálatosan a tatárok csak könnyű nomád lovasok, ezért ha olyan ellenséggel kerül sor közelharcra, melynek sorai még rendezettek, szinte lehetetlenné válik a tatár harcosok dolga: a tatár lovasok - beleértve lovasságuk elitjét is - képtelenek ellenállni egy ilyen összecsapás során. Ezen felül a tatárok tartanak a tűzfegyverektől, ha rövidtávról tüzelnek rájuk, gyakran pánikba esnek és elfutnak.

Tisztában lévén erősségeikkel és hiányosságaikkal a tatár parancsnokok a meglepetés erejére támaszkodva, oldalba támadva, vagy lesből rajtaütve még a csata kezdete előtt megkísérelték kimanőverezni ellenfeleiket.

A tatárok komoly hiányt szenvednek a tüzérség és a gyalogság terén. Gyalogos alakulataik csak a kán vezetése alatt hadba szálló a teljes haderőt magában foglaló hadseregben vonulnak fel. Ennek eredményeként jól beásott ellenséges gyalogsággal szemben a tatároknak rendszerint esélyük sincs.

A hordát irányító játékosnak nagyon körültekintően kell előkészítenie a közelgő ütközetet - számos felderítőt kiküldve, hogy átkarolhassa az ellenséget, ki kell használnia a tatárok legfőbb erősségét: a képességet, hogy nyílt rendben harcolhatnak.

Az eredeti, szépen illusztrált, angol nyelvű pdf letölthető innen: Know Your  Enemy - Crimean Chanate

2015. február 10., kedd

Ismerd az ellenségedet! - Oszmán Birodalom


A hatalmas török hadsereg sokféle eltérő harcértékű csapat összessége. A kapikulu egységei a haderő elitje - hivatásos, jól képzett, kitűnően felszerelt, fegyelmezett és gyakran fanatikus katonák. Általában a kapilkulu hivatásos lovasai képezik az Allah ellenségeire lesújtó bárd élét. Hivatásos gyalogságához tartozik a híres janicsárok  nagyszámú és halálos (különösen ami a közelharcot illeti) serege. Azonban a kapikulu hadtest csak kis része a szultán seregének és csak jelentős hadjáratok során vonulnak fel a hadszíntéren.


A birodalmi hadsereg legfőbb összetevője a feudális lovasság: a szpáhik. A szpáhi csapatok kitűnő lovakkal és jó felszereléssel büszkélkedhetnek, mindemellett merészek is, de sajnálatos módon, mint minden hasonló jellegű formáció - fegyelmezetlenek, nehézkesen irányíthatók és hajlamosak pánikba esni. A szpáhikat számos könnyűlovas egység támogatja, melyek hasznosnak bizonyulnak felderítés és előcsatározás során, de egy szabályos csatában erősen megkérdőjelezhető harcértékük. A török lovasság egésze alkalmas frontális roham indítására, de rendszerint képtelen megbirkózni a nyugati típusú gyalogsággal.

A törökök a tartományokban toborzott gyalog azabokat ágyútölteléknek használják, nem véletlenül, hiszen ezek a leggyengébb minőségű, bár népes, de rosszul felszerelt és gyengén kiképzett gyalogság a haderőben. Az oszmán haderő következő elemét a meghódított nemzetek által küldött segédcsapatok és seregrészek képezik: általában akadnak benne szervezett kontingensekbe gyűjtött tatárok, oláhok, moldvaiak és számos egyéb, a meghódított népek soraiból toborzott segédcsapat.

A tüzérség fontos szerepet játszott a török seregben, sok, közöttük nagy kaliberű ágyúval rendelkezett, bár gyenge képességű parancsnokai nem éltek különösebb hadifortéllyal, ennek eredményeként a benne rejlő komoly lehetőségeket sosem aknázták ki teljes mértékben.

Ilyen sokszínű hadsereg irányítása még a legtehetségesebb parancsnokoknak is fejfájást okozna, ráadásul a törököknek nem igazán akadtak jó vezéreik, mivel rendszerint kevés harci tapasztalattal rendelkező emberek vezették, akik súlyos hibákat követtek el a harcmezőn. A parancsnoki szervezet megkövült és túlságosan formális volt. A különböző seregrészek egységei nem működtek együtt és parancsnokaiknak megvolt az a rossz szokása, hogy megkérdőjelezték a főparancsnok (eltekintve azon esetektől, amikor a szultán vagy a nagyvezér vezette a hadsereget) parancsait. Az oszmán hadsereg rendszerint létszámfölényben harcolhat, de nehézkesen irányítható.    

Az eredeti, szépen illusztrált, angol nyelvű pdf letölthető innen: Know Your Enemy - Ottoman Empire

2015. február 2., hétfő

Ismerd az ellenségedet! - Erdélyi Fejedelemség


II. Rákóczi György fejedelem serege változatos eredetű egységek zajos és fegyelmezetlen összessége. Egyebek mellett megtalálhatók benne a kopjával felfegyverzett alakulatok - az elit udvari lovasságtól kezdve egészen a nemesi vármegyék népes felkelő csapataiig.

Az erdélyi portyázó különítményeket általában a főként íjakkal és karabélyokkal felszerelt könnyűlovasság vezeti, ezen csapatok minősége igen változatos, az udvari lovasság mellett székelyek, sőt moldvai és oláh kurtányos zsoldosok is akadnak soraikban. Számos dragonyos mintára felszerelt alakulat is képviselteti magát: mindenekelőtt a vitézségükről híres hajdúk (alkalmasint gyalogosként is harcolnak), továbbá a székelyek és nem utolsó sorban a kimondottan dragonyosként harcoló külföldi zsoldosok.


A gyalogságot a mindig lázongó szemenek, a német muskétások, a gyalog hajdúk, valamint a főként közelharcra felkészült udvari gyalogok alkotják. Az erdélyiek kozák szövetségeseikre, sőt lengyel zsoldosokra is támaszkodhatnak. A ritkaságszámba menő tüzérség, a fegyelem hiánya és a parancsnoki szervezet elégtelensége képezik a sereg gyenge pontjait.

A harctéren Haller Gábor Nagyvárad és Jenő erősségeinek várkapitánya által lejegyzett szabályokat követve hajtják végre hadműveleteiket az erdélyi csapatok - ennélfogva előnyben részesítik a rajtaütést és mindig törekednek az előnyös, magaslati pozíció megszerzésére. Ezredeik, melyeket "seregnek" neveznek, ugyan kisebbek, mint más hadseregekben, de Rákóczi tisztjei rendszerint nagyobb számban vethetik be őket ellenségeiknél. Az erdélyieknek nem erőssége a szabályos ütközet, de mesterei a "kis háborúnak" (portyázó hadviselés) és felülmúlhatatlanul élnek a meglepetés erejével.

Az eredeti, szépen illusztrált, angol nyelvű pdf letölthető innen: Know Your Enemy -Transylvania

2015. január 27., kedd

Ismerd az ellenségedet! - Német-római Birodalom


Miután vereséget szenvedett a harminc éves háborúban lényegesen csökkent a birodalmi haderő létszáma. Néhány alakulatot a török határra vezényeltek, mások a spanyol hadsereg itáliai és németalföldi harcait támogatták. Mindösszesen 9 gyalogezred, 9 vértes ezred, és egy dragonyos ezred maradt továbbra is szolgálatban, valamint az állandó határvédő erők a török határon.

Ezen megoldásnak köszönhetően a Birodalom számos tapasztalt katonát és tisztet tartott szolgálatban, akik egy esetleges konfliktus esetén az új hadsereg magját képezhették. Amikor 1656-ban megszületett a döntés, hogy egy expedíciós hadtestet küldenek Lengyelországba, a meglévő egységek alkották a magját. A svéd ellenes koalícióhoz csatlakozás magától értetődően a birodalmi haderő jelentős növekedéséhez vezetett: 12 gyalogezred, 10 vértes ezred és 2 dragonyos ezred vett rész csak a lengyel hadjáratban, további ezredek harcoltak (a lengyel kontingens mellett) Svéd Pomerániában és Dániában.


A birodalmi parancsnokok tüzérség által támogatott, erős és jól vezetett gyalogezredekre támaszkodhatnak a harctéren. A lovasság a svéd és brandenburgi reiterekhez hasonlóan felszerelt vértesekből állt, köztük számosan a harminc éves háborúban is harcolt "régi ezredek" veteránjai. A dragonyosok fontos szerepet játszottak a lovas portyák támogatásában és az utánpótlási vonalak biztosításában.  

A Bécsből érkezett parancsok világosak: el kell kerülni a jelentős, tervezett csatákat megőrizve a birodalmi sereg erejét. A toborzási helyüktől távol harcoló alakulatok számára komoly problémát okoz a dezertálás, ami lényegesen csökkentheti a hadjáratban résztvevő egységek létszámát. A felderítés is egyértelmű gondokkal küzd, mivel a sereg nélkülözi a könnyűlovasságot, amit nem rendeltek a lengyel frontra.

Az eredeti angol nyelvű pdf letölthető innen: Know Your Enemy - The Holy Roman Empire

2015. január 18., vasárnap

Ismerd az ellenségedet! - Kozákok


A kozák haderő két fő részből állt: tapasztalt, jól felszerelt, fegyelmezett molojcikból (legényekből), valamint vakmerő, de fegyelmezetlen és könnyen pánikba eső gyülevész hadból. Ha a kozák seregről esik szó, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy hadműveletei során mindenkor szekértáborra támaszkodott, ami nagyszámú, ló vontatta, ágyúkkal és puskákkal zsúfolt szekérből állt és egyfajta mozgatható erődként szolgált. A szekerek mögül szinte bármelyik ellenféllel eséllyel bocsátkozhatott harcba a roppant tűzerővel rendelkező kozák gyalogság. A lengyel vagy a török lovasság nem jelentett fenyegetést a kozákokra. Kizárólag a tüzérség támogatta, nyugati tipusú gyalogságtól tartottak, mert jelentősebb tűzerővel bírt náluk.


A kozák gyülevész had mindig talányosnak bizonyult - olykor önfeláldozóan az utolsó emberig harcoltak, máskor az ellenséget megpillantva nyomban menekülni kezdtek pánikot és zavarodottságot keltve bajtársaik között. A kozák gyülevész had vezetése nehéz feladat, szinte lehetetlen velük manőverezni a csatéren. Másrészt, alkalmasint csupán nagy létszámuknak köszönhetően komoly harcértéket képviselhetnek. A kozák legények (molojci) főként gyalogosan harcoltak, a lovasság csak elenyésző részét képezte a haderőnek. Míg a kozák gyalogost ellenség és barát egyaránt dícsérte, a kozák lovast csak felderítési és fedezési feladatokra tartották alkalmasnak. A kozák legények egységei nagy mennyiségű lőfegyverrel és komoly tapasztalattal rendelkeztek, több hadjáratot megjárt veteránok is akadtak köztük (különösen a lajstromos kozákok között) ennélfogva a legrosszabb körülmények között is boldogulhattak, ámbár a lovasság hiánya nagyban rányomta bélyegét a kozák taktikára, ami így kizárólag a lassan mozgó szekerekkel való közeli együttműködésre alapozhatott.

Fentiekből következően a kozák sereg általában védekező pozícióból harcol, a kozák lovasság hiánya miatt egy fürgébb és mozgékonyabb ellenség alaposabban felkészülhet a csata előtt. Nem kimondottan a gyors és agresszív játékstílus kedvelőinek való sereg. A legértékesebb egységek nélkülözhetetlen együttműködése a lassú szekerészekkel, valamint a kozák gyülevész hadak nehezen irányítható bandái türelmet és körültekintést követelnek a rátermett kozák hetmantól.

Az eredeti angol nyelvű, szépen illusztrált pdf letölthető innen: Know Your Enemy - Cossacks.

2015. január 12., hétfő

Csatajelentés - Töltsetek legények!

Kozákok vs Svéd Királyság



"Ezerhatszáznegyvenhét. Különös esztendő. Égen és földön különféle jelek rendkívüli csapásokat és eseményeket jósoltak.

Az akkori krónikások szerint tavasszal a Vad Mezőkről hallatlan tömegekben özönlött fel a sáska, elpusztítva vetést és rétet, ami a tatár betörések előhírnöke volt. Nyáron teljes napfogyatkozás volt, majd üstököscsillag jelent meg az égen. Varsóban a város fölött úszó fellegekben sírdombot és tüzes keresztet láttak. Az emberek böjtöltek, és alamizsnát osztogattak, mert sokan azt állították, hogy döghalál jön az országra, s kiveszejti az emberi nemet. Végül olyan enyhe tél következett, amilyenre a legvénebb emberek sem emlékeztek. A déli vajdaságokban a vizek be sem fagytak, ellenben az olvadozó hótól naponta felduzzasztva, kiléptek medrükből, s elöntötték a környéket. Sűrű esőzések jártak. A felázott sztyepp egyetlen hatalmas morotvává változott, délben pedig oly erősen tűzött a nap, hogy a Vad Mezőkön, a braclawi vajdaságban - csodák csodájára! - december közepén zöld fű borította a sztyeppet és a legelőket. A méhesekben a rajok nyüzsögni, dongani kezdtek, a tanyákon bőgött a jószág. Mivel pedig a természet rendje szemlátomást így felborult, a Ruténföldön mindenki rendkívüli eseményeket várt, s nyugtalan lelkét és szemét főleg a Vad Mezők felé fordította, mert onnan könnyebben jöhetett a baj, mint bármely más vidék felől.

Pedig a Vad Mezőkön semmi különös nem történt, nem is voltak ott másminő harcok és csatározások, mint amelyek rendszerint folytak, s amelyekről csak a keselyű, vércse, holló és a mező vadja tudott.
Mert hát ilyenek voltak azok a Vad Mezők. Délnek, a Dnyeper felől valamivel Czehrynen, a Dnyeszter felől pedig Humanyon túl már megszakadtak az emberi települések utolsó nyomai is, még távolabb már csak tavak terjengtek, a tenger felé pedig nem volt más, mint sztyepp és sztyepp, melyet keret gyanánt fogott közre a két folyó. A Dnyeper ívében a Nyizsen, a porogon túl még pezsgett a kozák élet, ellenben a Mezők mélyén már senki sem tanyázott, legfeljebb itt-ott a part mentén mint sziget a tengerben zöldellt egy-egy gyepű. A föld de nomine a Köztársaságé volt, de teljesen puszta. A Köztársaság megengedte a tatároknak, hogy ott legeltessék jószágaikat, mivel azonban a kozákok ennek gyakran ellene szegültek, a legelők gyakorta csataterekké váltak.

Hány csatát vívtak ott, hány ember esett el, soha senki meg nem számolta, fel nem jegyezte. Csak a keselyűk, vércsék és hollók látták, aki azonban távolról hallotta a szárnycsattogást, károgást, vagy egy hely fölött keringő madárrajt látott, az tudta, hogy ott temetetlen emberi hullák vagy csontok hevernek... Úgy vadásztak emberekre a magas fűben, akár farkasra vagy antilopra. S vadászott mindenki, aki akart. A törvény üldözte ember a vad pusztába menekült, a jószágot fegyveres pásztor őrizte, a lovagok kalandot, a latrok zsákmányt kerestek ott. A kozák tatárra, a tatár kozákra vadászott. Olykor egész fegyveres csapatok őrizték a gulyákat a támadókkal szemben. Puszta volt ez a sztyepp, s mégis tele veszedelemmel, csendes, de egyszersmind fenyegető, nyugodt, de tele tőrvetéssel. Vad volt nemcsak a Vad Mezők, hanem a vad lelkek miatt is."

Henryk Sienkiewicz: "Tűzzel-vassal"


Pénteken sikerült összehoznunk egy csatát Matusyval a D21-ben. A nemrég elkészült kozákjai és a svéd zsoldban harcoló lovasaim csaptak össze az "Őrjárat" küldetés szerint - mindkét oldal generálisai patrolokat küldtek ki a vonuló seregek védelmére, s a sors úgy hozta, hogy két csapat egymásra bukkant, miközben az ellenség és hasznos információk (domborzat, védhető pontok, ivóvíz és élelem) után kutattak.

A játéktér 120 x 120 cm nagyságú, a középvonaltól 30-30 cm-re állhatnak fel a seregek, három felderítendő pont (a képen sárga kristályok) található, melyek 10 centiméteren belülről deríthetők fel a kör végén. A felderítés magában nem elég egy döntő győzelemhez, hasznos és kívánatos, ha szétverjük az ellenséges portyát.


Kozák erők / 9 FSP:

Ezredes (nagyon tehetséges, 4 parancs ponttal)
8 talp "molojci" vagyis kozák legények, csóró felük lándzsával, módosabb felük rossz minőségű tűzfegyverrel
4 talp lajstromos kozák legény jó minőségű tűzfegyverrel
2 talp felderítő rossz minőségű tűzfegyverrel
2 szekér, az egyiken kézi ágyú
3 talp lovasított kozák legény rossz minőségű tűzfegyverrel

Svéd erők / 9 FSP:

Ezredes (tapasztalt svéd veterán, 3 parancs ponttal)
5 talp veterán páncélos zsoldos reiter - pisztollyal
2 talp veterán arkebuzos zsoldos reiter - arkebuzzal
3 talp veterán arkebuzos zsoldos reiter - arkebuzzal
4 talp veterán dragonyos - félmuskétával

A svéd lovas csapat nagyobb felderítési potenciállal bírt, már viszonylag korán észrevették a nyikorgó szekerek mellett vonuló talpas hordát, ezért 3 századnyi arkebuzos rajtár előrenyargalt, hogy biztosítsa a pálya jobb szélén található felderítési pontot. A kozákok számára létfontosságú jól védhető állás kialakítása, ezért úgy tervezik meg útvonalukat, hogy ha lehet mindig legyen a közelben valami védelemre alkalmatos terep, különleges szabályuknak köszönhetően már rögtön az összecsapás elején birtokukba került egy domb - a játék további részében innen és a szekerek mögül szórták az áldást. A kozák jobb szárnyat a domb védelmét (közelharcban előnyt jelent) élvező 8 talpnyi molojci biztosította, hátuk mögött ugrásra készen lándzsás társaik, akik szükség esetén előre siethetnek és megkísérelhetik felfogni egy lovasroham erejét. A középhadat a kiváló lajstromos kozákok adták, akik a második körtől már a felállított szekérvár védelmét és tűzerejét is magukénak tudhatták.


A svéd bal szárnyon a dragonyosoknak igyekezniük kellett tüzelőállást foglalni a domb előtt, így félmuskétáikkal még időben felpuhíthatnák a dombon berendezkedett védőket, hogy egy sikeres rohammal elsöpörhesse őket a páncélos reiter osztag. A jobb szárnyon sikeres felderítést végrehajtó arkebuzosok feladata a kozák lovasság féken tartása, megtörése volt.


Az első két kör mindkét részről főként a pozíciók elfoglalásával telt, kozák részről felbukkantak az erdő mögött rejtőzködő felderítőik, a svédek szerencséjére már létszámuk sem volt elég, hogy rémületet keltsen a sokat látott veteránokban.


A svéd jobb szárnyon az arkebuzosok megindultak a kozák felderítők ellen, akik jó orvlövészek és így fájó tüskét jelenthetnek a sereg oldalában. A bal szárnyon lévő arkebuzosok a meredek domboldalon nem tudtak volna leereszkedni, ezért inkább csatlakoztak a kozák főerők elleni támadáshoz. A középhad páncélos reiterei és a dragonyosok megközelítették a kozák állásokat. A kozákok golyózáporral árasztották el a felvonuló svédeket, amit a dragonyosok viszonoztak. A páncélos reiterek egy egész századot vesztettek, rendezetlen hátrálásba fogtak, amin a csapathoz csatlakozó ezredes csak három kör alatt tudott felülkerekedni (két körben 10-est dobtam 10 oldalú kockán - a legrosszabb eredmény, a harmadikban 8-ast, de szerencsére az ezredes parancspontért javította a morál értékét).


A játék fennmaradó részében a svéd balszárnyon a kozák felderítők szétlőtték az arkebuzosokat,  a dragonyosok tűzpárbajt vívtak a kozák legényekkel, a kozák lovasok megküzdöttek a jobb szárny arkebuzos reitereivel, és döntő eseményként a páncélos reiterek rohama vérbe fulladt az ólomzáporban.



Szomorú nap volt a svédeknek: szinte a teljes patrolt szétverték a kozákok, míg ők maguk egy századot sem veszítettek.